Árbóc
Az OZ Racer árbóca igencsak különleges. Amikor elkezdtem építeni a hajót, azt gondoltam ez a rész lesz a legköltségesebb. Hát nem így lett. A Storer féle építési útmutató szerint akár gyenge minőségű maradék -fából is lehet építeni, hosszanti ragasztással – mert hogy az árbóc több mint 5 méter hosszú, és maradékfa ritkán van ilyen hosszú. Viszont az építők tapasztalatait átolvasgatva arra jutottam, jobb ha keresek egyben 5 méteres szálakat, és abból készítem el.
Itt van egy videó az egyik korai OZR árbóctöréséről:
Találtam 510 cm hosszú 2 cm vastag és 10 cm széles gyalulatlan deszkát egy faáruházban – darabja kevesebb, mint ezer forint volt. Ezen persze még egy csomót kellett dolgozni: gyalulni, méretre vágni, stb.
Az árboc 4 lécből áll – ürges a belseje – kivéve az alját (kb 120 cm) és kb 50 cm-ként benne lévő fablokkokat, amelyek a szerkezetet erősítik.
Tehát a deszkákat nekiálltam gyalulni, vágni, csiszolni – az útmutató nagyon precízen, lépésről lépésre vezetett végig a tized-milliméteres pontosságú méretezésen.
Az árboc két széles oldalát (dongáját) a tesóm munkahelyén lévő ipari vastagsági gyaluval munkáltuk meg. A folyamat gyorsan haladt, csak majdnem megsüketültem a gép zajától, mert nem volt fülvédőm.
így nézett ki a gép:
A két keskeny dongát kézi gyaluval intéztem el. Csendesebb de sokkal hosszadalmasabb munka volt.
Nekiugrottam a vékonyabb dongák összeállításának, hogy kialakuljon a nagy szerkezeti stabilitást adó „létra szerkezet”. A dongák közé belső fablokkokat vágtam és ragasztottam. A blokkok mérete pontosan meg volt adva az építési útmutatóban. Hosszuk mindig 25 mm (kivéve az alsó nagy blokk: az 1158 mm) a sélességük és vastagságut egyenlő, pont annyi mint a donga szélessége ott, ahová a blokkok kerülnek – igen, ez egy kicsit bonyolult, legalább is nekem. A méretek: 36, 35, 32, 29, 25, 20 milliméter – plusz az utolsú 13 mm-es viszont 5 cm hosszú záróblokk. Ha az ember megnézi a fotót, talán érthetőbb:
A legalsó hosszú blokk felső vége ferdén van levágva – ez további szerkezeti erőt ad. A vágás egyébként nem volt túl egyszerű, mert nekem csak kézi szerszámaim vannak. Egy jó kis gérvágóval biztosan tökéletes blokkokat vágtam volna. Így még kellett egy kicsit dolgozni rajtuk, hogy szépek legyenek.
A blokkok kivágása után mogyorókrém sűrűségű epoxival összeragasztottam a létra-formációt. Előszőr párhuzamszorítóval majd széles csomagoló ragasztószalaggal tekertem körbe, hogy szorosan tartson.
De nem túl szorosan – mert akkor kipréselődik az epoxi a fák közül.
A két donga egyenesen tartásához egy aluminium szögvasat használtam – persze ez nem elvárás – viszont a görbe árboc gond lehet később. Akár egy egyenes padlóhoz is le lehet súlyozni a létraformát, amig szárad, vagy egy egyenes pallóhoz – fontos, hogy ragasztó szalaggal fedjük le az érintkező felületeket, a későbbi összeragadást megelőzendő.
Végül ezt az eredményt kaptam:
Később összeragasztottam létra alakzatot a széles dongákkal. A széles dongák szélességét úgy határoztam meg, hogy átrajzoltam a létra méreteit, majd dekopirfűrésszel levágtam a felesleges részeket. Akárhogy próbáltam, a dongák nem tudtak egyenesek lenni, éppen ezért szélesebbre hagytam, és majd inkább a ragasztás után gyaluval simítottam egy vonalba a dongákat.
Ez a kép a már epoxival bekent alkatrészeket ábrázolja, közvetlenül összeragasztás előtt.
Az elkészült árbocot csiszoltam, epoxiztam és lakkoztam is.
Hungarian