Amatőr Hajóépítők Közössége

2010 óta foglalkozom hajóépítéssel és tervezéssel. Célom, hogy az általam tervezett, egyszerűen megépíthető hajók segítségével népszerűsítsem a hobbi hajózást és a vízitúrázást.

Michael Storer ausztrál hajótervező 2013-as üzenete a magyar hajóépítőknek:

Szeretettel üdvözlök mindenkit!

Az online közösségek alapvetően jók, de ha személyes eseményekké fejlődnek, mint ez is itt, az még annál is sokkal jobb, mert lehetőséget teremtenek a közvetlen véleménycserére, egymás munkáinak megfigyelésére, és személyes kapcsolatok kialakítására.

Ebben a pillanatban én a Fülöp szigeteken tartózkodom, és egy Magyarországihoz hasonló hajóépítő közösséget segítek. Az itteni közösség (pinoyboats.org) hasonló dolgokat csinál, és hasonló problémákkal néz szembe, mint a hajóépítők.hu csapata. Amikor Csaba és néhány más ismerőse Szlovéniából és Romániából elkezdett hajókat építeni, akkor a például az epoxit csak 200 kg-os, hordós kiszerelésben lehetett kapni (ha egyáltalán lehetett). A helyi kereskedelem nem volt felkészülve a hobbiszerű hajóépítés kiszolgálására. A kialakuló csoportok – főleg, ha azok a hangjukat is hallatják – a hozzájuk kapcsolódó gazdaság, vagy a szolgáltatások fejlődését is ösztönzik.

Az előbb említett Fülöp szigetek másik hasonlósága a Közép-Kelet Európai régióhoz, hogy a hajózásnak komoly hagyományai vannak. A filippínók hagyományosan sok mindent szállítanak hajón, mert ezzel a hatékony közlekedési eszközzel olcsón, sok embert és árut tudnak szállítani, helyi közösségeket ellátva étellel, orvossággal vagy éppen szolgáltatásokkal.

Bár a hagyományok lassan eltűnnek, és a történelem is elvész, olyan csoportok, mint ez is, életben tarthatják ezeket a hagyományokat, a hajóépítést, hajózást, és a közösségek erejét. Ez egy csodálatos dolog, ami segíti a kultúra gazdagságának és örökségének megőrzését. Izgatottan várom a magyar és más hasonló közösségek további előmenetelét.

A legjobbakat kívánom nektek a hajóépítő-találkozókhoz, amelyek még nem nőttek túl nagyra, de a jelentőségük figyelemreméltó.

Mezei Csaba a nevem, 45 éves amatőr hajóépítő vagyok Budapestről, és én hoztam létre a www.hajoepitok.hu nevű weboldalt. Végzettségem alapján angol-testnevelés szakos tanár vagyok, de rendelkezem vízitúra-vezetői, és életmentő képesítéssel is. Jelenleg a CEEweb nevű természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetnél dolgozom, hobbim a hajózás, hajóépítés és a közösségépítés.

Nekem a hajóépítés az önzetlen segítség adást, és jó emberek társaságát jelenti.

Vízen lenni leírhatatlan érzés. Kézzel épített hajóval vízen lenni: csodálattal vegyes leírhatatlan érzés. Ilyen hajót építeni pedig: maga az eksztázis. Az iĺyen kézműves, minden egyes porcikájukban egyedi hajók a legmenőbb dolgok a világon, és amikor összemosolygunk mi, akik ezt ugyanígy érezzük, az egy nagyon erős összetartó kapocs. A magam építette hajóval siklás a vizen: a tervezésről, a közös alkotás öröméről, a kezem munkájáról, a fák drága anyagának értő szeretetéről, az elemek, a természet tiszteletéről szól. Arról, hogy nem szennyezek, nem rombolok, nem zavarok. Hogy olyan közlekedési eszközöm lehet, ami nem egy szeméttelepen végzi, hanem amit a dédunokáim is áhítattal fognak megörökölni és remélem használni is. Arról szól, hogy mosolyogva építem, minden percét élvezve, arról szól, hogy csöndben lapátolok a karom erejéből és szerves része lehetek valami hatalmasnak. A helyes útról, helyes léptékről. Nekem ezt jelenti! És azt adja ajándékba, hogy megismerhetek hasonlómód alkotó, érző, gondolkodó embertársakat.

Evező készitéssel kezdődött nálam, de rájöttem ez egyfajta függőség.  Minden hajóm nagy örömmel készült, a műhelyben annyira belefeletkezek egy -egy  tevékenɣségbe, olyankor semmi más nem számít ez számomra a teljes kikapcsolódás.

Az első vízretétel mindig különleges érzés.

Nekem az adja a legtöbbet ebben a közösségben, hogy bár különböző fogkalkozású, különböző habitusu embereket fújt össze ide a szél ,mégis, amikor hajóépitésről van szó, mindenki egy nyelvet beszél félszavakból értjük egymást, inspirálodunk és érdeklődve figyeljük egymás fejlődését és sikereit.

Ebben rejlik a titok teljesen elmerülni abban amit itt és most csinálunk és ahelyett, hogy azt munkának neveznénk felismerni, valójában JÁTÉK.

Hajót akartam venni magamnak, de egyik sem felelt meg az elvárásaimnak. Nem volt más megoldás, építettem magamnak egy megfelelőt. De a használat közben megtapasztaltam a gyengeségeit. Már építem is a következőt.

És úgy sejtem, nem ez lesz az utolsó.

Számomra egy életforma. 1980 ban egy hajó belső kiépítésével kezdődött, amivel utána 2 éven keresztül bejártam a Földközi tengert, és azóta is ez a hobim, kikapcsolódásom.

Nekem a hajózás a kaland, a túra varázsa. A hajóépítés összetett, de a legérdekesebb munka számomra mivel a terveink megvalósítását teszi lehetővé. Megtapasztalhatom az alkotás örömét.És ha mindez hasonló érdeklődésű önzetlen barátok társaságában történik annál nincs kellemesebb.

"A lapjával húz, az élivel kormányoz!" - valahol innét indult, ahogy Matula próbálta Gyulát az evezés rejtelmeire tanítani azzal az egy "órmótlan" lapáttal.  Városi gyerek voltam mindig is, sajnos nem születtem vízenjárónak, de maga a víz, a természet csodálata mindig megvolt bennem. Már felnőttként nyílt lehetőségem egy nehézkes horgászladikkal kipróbálni a Matula-módszert, és ahogy ráállt a kezem, szívesen ültem be nagyritkán, ha épp lehetőség adódott valamilyen bérelt kenu utolsó beülőjébe. Amikor hosszú halogatás után befizettem egy többnapos szervezett túrára az Öreg-Túron, nem volt megállás. Hazaérve járt az agyam, mivel tudnám kicsit személyesebbé tenni a következő ilyen túránkat? Társasházi lehetőségeim szűkössége csak a fa lapátok elkészítésére voltak elégségesek, így következő nyáron már az egész család egyedi lapátokat használt. Tavaly nyáron tudtam megvásárolni az egyik garázst, és nagyon gyorsan jött a gondolat: eddig csak sóvárogva néztem a videómegosztókon a lécpalánkolt kenu építését, most helyem már van hozzá! Első hajónak egy Ranger Prospectort szemeltem ki, cédrus-vörösfenyő párosítással, lassacskán elkészül, a lakkozásnál tartok. Sopronban élek, a kenuzásra alkalmas vizek távolsága miatt sosem leszek annyira tapasztalt, mint a közösség nagy része. De bìzom benne, hogy sokat tanulhatok a tagságtól!

Vitorlázni baromi jó. Aki egyszer ezt kipróbálta, az nem tud erről letenni, és keresi a lehetőséget, hogy csinálhassa. A vitorlázás az vízhez kötött, hajóhoz kötött sport, otthon csinálni nem lehet, ezért vagyunk itt. Ezek a hajók, amiket építünk, pont azt a kategóriát képviselik, hogy könnyen szállítható, mobil, és álmodozhat az ember, valamint tud vitorlázni, amikor csak szeretne.

Nekem 50 éves koromra hozta el a hajóépítés, azt a szerelmet, amiről addig nem gondoltam,hogy létezik. Megváltoztatta az életem.