Kanadai lécpalánkolt kenu építése

Kicsi gyermekkorom óta vízen járó ember vagyok, kenukkal, kajakokkal, vitorlással vagy szörffel, mindegy, a lényeg: „Navigare necesse est!”. A hajóépítés, mint hobbi, egy használt kenu keresése közben, neten böngészés alkalmával jött. Ugyanis találtam egy Eurekát, ami elvezetett a hajoepitok.hu-ra. Ettől a ponttól már nem volt menekvés: belebolondultam a hajóépítésbe.

2014-ben volt szerencsém részt venni a hajóépítő találkozón a Velencei tónál. Kisfiammal a frissen elkészült, a nappalimban épített Eurekánkat vittük, meglepetésemre díjat is nyertünk vele. Emeric másnap érkezett a frissen lakkozott, éppen megszáradt Prospectorával. Amint levette a tetőről, ki is próbálhattuk. Attól a pillanattól kezdve nem hagyott nyugodni a gondolat: én is akarok egy ilyen hajót!

Megkezdődött az adatgyűjtés, a lehetőségek felmérése. A Ted Moores: Canoecraft c. könyv megérkezése után a technológia tanulmányozása következett. Maga a könyv olyan részletes leírást, útmutatást ad, amihez hasonlóval addig nem találkoztam. Lépésről lépésre, a lehetséges variációk és hibák leírásával kiváló segítség a hajóépítőnek. Történeti áttekintése a kezdetektől tárgyalja a lécpalánkolt kenu kialakulását és a modern anyagok fokozatos beépülésével meséli el a mai kiforrott technológiáig (epoxi-üvegszövet) jutó, a fa színét és erezetét is megmutató, a napjainkban megcsodálható lécpalánkolt kenu keletkezését. Érdekesség, hogy Kanada egy alkalommal ilyen hajót ajándékozott II. Erzsébet királynőnek. Hogy Őfelsége beleült-e, arról nem szól a fáma. Ted Moores, a könyv írója, a Bear Mountains Boat alapítója és motorja, régóta foglalkozik kenuépítéssel, élő legenda, most is szervezett keretek között oktat. Videói a neten is igen részletes segítséget nyújtanak, éppen úgy, ahogy Nick Offerman színészéi, akinek ez a hobbija. Jó nézni a műhelyüket, szerszámaikat és letisztult módszeres munkastílusukat.

A sablon
A könyv, az építés lépésein túl nyolc, különböző kenufajta komplett sablonját tartalmazza, angolszász mértékegységben leírva. Ha valaki a német kiadást használja, ott a táblázatokban van egy-két rejtett hiba, ahogy azt metrikusra átszámolták. Egy könyv megvétele egy hajó megépítésének az engedélyét is jelenti.
A kenu építésének alapelve, hogy a lécpalánkok a sablon segítségével, ragasztással nyerik el végleges alakjukat, így formázva meg a hajót. Az első feladat, értelemszerűen, magának a sablonnak az elkészítése. A táblázatok értelmezésében a könyv sokat segít, de az ismert netes video csatorna a „lofting canoe plans” keresésre kifejezetten jó támaszt ad. Nekem ezt a fázist sikerült megúsznom, lévén egy ismerősöm, aki mérnöki rajzolóprogrammal 1:1-es méretezésben, PDF-ben, műszaki rajzként nyomtatható sablonterveket készített a Prospectoromhoz. A tervrajzok hagyományos elkészítését a téli időszakban javaslom csinálni, mivel hosszadalmas, munkaigényes feladatról van szó.

Tapétaragasztóval – mely szerintem a legjobb erre a célra – ráragasztottam a kinyomtatott rajzokat a faanyagra, amiből a sablonok készültek. Erre a célra olcsó, de kellően vastag MDF-lapok tökéletesen megfelelnek. A munkaasztal részletesen le van írva, elkészítése nem bonyolult feladat. Ezután a szintezés következik, aminél nem érdemes hibázni, ugyanis ezen múlik a kenu későbbi menettulajdonsága.

Bármilyen jó tervből is lehet egy ferde gerincű hajót építeni, ami aztán soha nem fog egyenesen haladni. Véleményem szerint, ha erre a munkafázisra nem fordítunk kellő figyelmet és energiát, akkor az egész projektet itt lehet legkönnyebben elrontani.

Faanyag választása
A faanyagot illetően nekünk alkalmazkodni kell az európai lehetőségekhez. A kanadai adottságok mások, ott egyértelmű, hogy a hajó cédrusféléből készül, ez a nyugati parton western red cedar (nyugati vörös cédrus), ami tulajdonképpen tujaféle, óriásira megnő, könnyű, jól megmunkálható faanyag.

Az ott élő indiánoknak ez a fa az életük minden fázisában jelen volt. Házaikat, totemjeiket, eszközeiket, de még a pelenkájukat is ebből az anyagból csinálták. Mindezt volt szerencsém a vancouveri Antropológiai Múzeumban megcsodálni. Kenum építésénél én lucfenyőt és vörösfenyőt használtam, az ülések és az „iga” valamint a külső- és belső orrtőke kőrisből készült.

A földrajzilag legközelebbi német honlapon: Kanubau Krauss, jegenyefenyőből készre vágott, nútolt palánkokat lehet rendelni, vásárolni. Van ára.

Lécpalánk készítése
Miután eldöntöttem, hogy lucfenyőből készül a hajó, anyag után néztem. Természetesen itt is érvényes az alapelv, miszerint a lehető legkevésbé csomós, illetve elszíneződött fát kell keresni. A lécpalánk magassága 2,2 cm, így értelemszerűen ilyen vastag deszkára illetve lécre vadásztam. Amennyiben nem akarunk toldani, a hajó méreténél kb. 30 cm-rel hosszabb alapanyagra van szükségünk. Ez nem könnyű feladat, de megoldható. Ezután fel kell készülni több „kilométer” körfűrészelésre, illetve asztali marógépes munkára. Magam két ilyen kenut készítettem, az összes munkánk három kilométernyi volt.

Természetesen ebből sok volt a leesett, hibás anyag. Vörösfenyőnél ügyelni kell arra, hogy mihamarabb felhasználjuk a méretre vágás után, ugyanis szeret vetemedni. Kisebb kanyarok még beleférnek, de nagy szöglettöréseket már nem lehet belekényszeríteni a kívánt irányba. A kenu oldalának díszítése rövidebb, különböző fafajtájú lécek variálásával megoldható. Archaikus mintákra sok példát lehet találni a különböző fórumokon. Emeric kenujának mintázata a maga diszkrét szépségével lenyűgöző:

A nút elkészítéséhez precíz beállításokra van szükség a munkaasztalon. A speciális marófejet neten rendeltem, a pozitív és negatív marófejre értelemszerűen egyaránt szükség van. „Canoe router bit” néven fut. Én ezt rendeltem meg:

A maróasztal beállításához, a legnépszerűbb videó megosztón, a lécpalánkolás guruja, Nick Shade ad rendkívül jó gyakorlati tanácsokat (Cutting Beads and Coves for Strip Built Boats). Nekem hasznos volt. Ő ugyan kajakokat épít, azonban nagyon sok mesterfogás átültethető a kenuépítés gyakorlatába is. Gazdagon dokumentálja munkafázisait a saját csatornáján, érdemes megnézni.

Orrtőke és fartőke előkészítése
A kenu szilárdságát, a partra való felfutás – adott esetben – kemény ütéseit, az esetleges ütközéseket az orrtőke elengedhetetlen keménysége kell, hogy megadja. Ez többrétegű, hajlított kőrisből készül, melyet célszerű a munkálatok elején elvégezni, mivel a gőzölt fának időre van szüksége, hogy kiszáradjon, hogy az epoxyval és a ragasztóval való kötése ezáltal tökéletes legyen. A trükk a könyvben részletesen le van írva, roppant szellemes: vízforraló, madzag, alufólia és egy kb. két méteres fém esőcsatorna darabbal rendkívül egyszerűen megoldható.

Az orrtőke sablonjára való ráillesztés viszonylag gyorsan kell, megtörténjen.

Lécpalánkolás
Az első léc felhelyezése és a belső orrtőkéhez ragasztása alapvetően meghatározza a hajó esztétikáját, de a kellő ív megtalálása a munkát is igen megkönnyíti a későbbiekben. A ragasztást én magam Bindan Propeller Leim nevű ragasztóval végeztem. Nagyon jó tapasztalataim vannak vele, rövid kötési ideje és rendkívüli ereje miatt. Két összeragasztott lucfenyő léc hajlamosabb az erezett mentén repedni, mint a ragasztásnál. Másmilyen ragasztó is jó, lényeg, hogy vízálló legyen.

Ekkor következik az első igazán látványos munkafázis, amikor is a lécek felragasztása és rögzítése folytán kezd körvonalazódni a későbbi kenunk alakja. Gyakorlatilag három óránként kettesével ragaszthattam a léceket, ha azt az időm engedte. A lécek ívének megtartása és a ragasztás pontossága elengedhetetlen, törekedni kell a legeredményesebb leszorításra.

Még így is felfedezhetünk a későbbiekben az epoxi gyantán áttetsző réseket, a legnagyobb igyekezet mellett is.

Ennek a munkafázisnak többféle módja ismert. Egyrészt a hagyományos, korábbi, Bear Mountain Boats által leírt tűzőgépes módszer, ami a lécet a sablonhoz rögzíti, ezt később eltávolítják. Precíz, de a tűzőkapcsok nyoma a későbbiekben áttűnik az üvegszál- és epoxi-réteg alól. A másik variáció, hogy racsnis gurtnival szorítjuk a sablonhoz a léceket, a vége felől befűzve. Ez a sablonhoz viszonyított ívet biztosítja, azonban a lécek egymáshoz szorításáról még gondoskodni kell. Ezt én Emerictől ellesett módszerrel, kerékpárgumi belsőkkel oldottam meg. Sok csipesz, iratcsipesz szükséges ehhez, amivel a különböző pontokon rögzítjük a számtalan gumibelsőt. Harmadik variációként Kanubau Kraussra hivatkozok, aki a kenuhoz egy külső, középvonalban zárható sablonját hozta létre, rendkívül precíz alakstabilitást nyújtva. (Talán az autóknál is ezért referencia a német minőség.) Én úgy vélem, ez talán tényleg csak sorozatgyártásnál éri meg.

Felérve a kenu aljához, a középvonalán, az egyik oldalon túlnyúlva befejezzük a palánkolást, majd a középvonalat fűrésszel, gyaluval és csiszolópapírral egyenesre igazítjuk. Kényes fázis, odafigyelést igényel.

A másik oldal palánkolása már kissé körülményesebb az eddigi munkánknál, mert a palánkoknak a középvonalban pontosan kell összeérniük. Ebben a vonatkozásban is nagy segítséget ad Nick Shade (Building a Kayak – Strip-planking the hull). Leírva ez igen körülményes lenne, a Mester azonban egyértelműen megmutatja.

A záró lécpalánkok behelyezéséhez és beragasztásához némi rafinéria szükséges, ezt én a „mérnökömre” (feleségem) bíztam, aki a kenuk építésének végig aktív részese volt.

A hajó aljának befejezése
A konvex alj gyalulása, csiszolása kellő gyakorlatot biztosít a belső (konkáv) felület későbbi kezeléséhez, mely azért jóval nehezebben kivitelezhető. Gyalulás, kapircscsal és csiszolással végzett felületkezelés következik, de hát, mint azt oly’ sokan tudjuk: a hajóépítés hatvan százaléka csiszolás és gyalulás („Sanding is fine!”). Ezt követi az első epoxi-üvegszövet réteg, mely akár elég is lehetne az eredeti ajánlás szerint. Én magam, szintén Emeric tanácsára két réteg 168g/m2 üvegszálas szövettel borítottam be a kenut, gondolva a Szigetköz tuskóira és akadóira. Mielőtt a hajó lekerülne a sablonról, hajlított léc mentén bejelöljük a végleges peremet, majd dekopír-fűrésszel véglegesre formáljuk.

Ezzel el is érkeztünk munkánk feléhez.

Kenu belső csiszolása, üvegszálazása
Most jött el az idő, hogy a hajótestet levegyük a sablonról. Ekkor a nyers test két részből álló bölcsőszerű állványra kerül, hogy a belseje megmunkálható legyen. Tulajdonképpen ekkor áll a talpára a hajó, ami eddig fejtetőn épült. Mint már említettem, a belső felületkezelés igen sok fejtöréssel jár, technikái a korábban említett video-referenciákban jól vannak szemléltetve. A belső üvegszálas munka számomra mindkét alkalommal igen sok bosszúsággal járt, megcsúfolva a hajóépítés meditatív jellegét. Az epoxizás folyamatát nem részletezném, az meghaladná ennek az írásnak a kereteit, van róla a honlapon igen jó összefoglaló.
Oldallécek felhelyezése, bútorozás.

Az oldallécek az ülésekkel és a keresztmerevítővel és az igával együtt teszik használhatóvá a kenut, illetve adják meg a szilárdságát, stabilitását. A vörösfenyő lécek egymással szemben kerülnek fel, mintegy bekeretezve a hajót, ragasztással, illetve csavarozással. Az ülések kialakításának módja ízlés kérdése, a távolságok, ahova be kell építeni őket, nagyjából adottak, de egyéni eltérések lábhosszúság, kényelmi szempontok miatt, minden további nélkül megvalósíthatók. Beillesztésük a centrálással, és néhány segédfogással könnyen kivitelezhető. A középmerevítő sablonját a hajoepitok.hu ingyenes letöltések menüből választottam, kialakítása a szalagfűrészes méretre szabás után flexre szerelhető körcsiszolóval történt. Nagyon jó sablon, ajánlom mindenkinek, nagyon kényelmes a vállnak, ahogy egyedül viszi az ember a hajót.

A külső orrtőke, a strapabírás növelése érdekében rézcsíkkal fedett, elvárásaim ezzel kapcsolatban beigazolódtak.

Lakkozás
Ismételt csiszolás után (80-120-240) jött a lakkozás, melyet én a jollémon tapasztaltak után International Compass lakkal végeztem, bevallom, lusta módon csak három rétegben.

Összefoglalás
Kenum építése számomra óriási élményt jelentett. A munka közben szerzett tapasztalataim nem vesznek el, későbbi hajóim építésekor sokat profitálhatok belőlük. Az avatás a Szigetközben történt, nem csalódtam benne.
Azóta túl van egy Rába-túrán is, hosszabb távú evezésekre is alkalmas. A Prospectort eredetileg kanadai erdőmunkások használták kiváló stabilitása és gyorsasága miatt. Teherbíró képessége lehetővé tette nagy súlyú emelők, fejszék és a komplett tábori felszerelés szállítására. Hódvárak, nagyobb bedőlt kövek eltávolítása után ezzel folytatták útjukat a következő akadályig. A forma így több mint száz éves múltra tekint vissza, bevált, így nem csoda, hogy napjainkban is az egyik legkedveltebb hajó ez a legendás kenu.

Az építés összesen 130-140 órát vett igénybe. Ebbe nem számolom bele a gépeim építését: asztali körfűrész, maróasztal elkészítését. Költségeit tekintve nagyjából 150 000 Ft-os büdzsével kell számolni. No, meg a család türelmével és szabadidővel.

Remélem rövid összefoglalómmal kedvet csináltam Nektek egy ilyen kenu építéséhez! Böngésszétek, nézegessétek! Kérdéseitekre megpróbálok válaszolni. Jó hajóépítést mindenkinek!

@fakenubafuramuki alias Ottóffy Zoltán

Javasolt és felhasznált források
Könyvek:
Ted Moores: Canoecraft: An Illustrated Guide to Fine Woodstrip Construction (sokak számára a lécpalánkolt kenuépítés Bibliája. Nekem is.)
Gil Gilpatrick: Building a Strip Canoe, Second Edition, Revised & Expanded: Full-Sized Plans and Instructions for Eight Easy-To-Build, Field-Tested Canoes
Susan van Leuven: Illustrated Guide to Wood Strip Canoe Building
Nick Shade: Building Strip-Planked Boats
Ted Moores: Kayak Craft (ugyan nem kenuépítés, de módszertanilag idevaló írás)

Netes források:
Offerman,Canoe building
Bear Mountain Boats
Nick Shade kayak building (113 video, a lécpalánkolás magasiskolája!)

A témában írt korábbi cikk a hajoepitok.hu-n