Lécpalánkolás – könnyű, de erős hajók építése házilag

A legjobb, ha az elején leszögezzük, hogy a hajóépítés (főleg, ha a lécpalánkolás módszerével végezzük) az alkotás örömét és az eredményt leszámítva időpocsékolás. Vannak sokkal hatékonyabb és gyorsabb módjai is a vízre szállásnak, mint egy csomó fura szerszámmal bénázni, időt és pénzt pazarolni egy projektre, amelynek a végén úgyis azt fogjuk gondolni, hogy egy-két dolgot másképpen kellett volna csinálni.

És különben is a hajóépítéssel fordított időt pénzkereséssel is tölthetjük, amelynek eredménye képen a megkeresett pénzünket elkölthetjük akár professzionális kompozit hajókra is.

A lécpalánkolás

Azok a fanatikusok, akik a pénz-idő-hatékonyság grafikonok negatív tartományai ellenére is azt gondolják, hogy az otthoni hajóépítés szükséges, és elkerülhetetlen, azok számára mérhetetlen örömöt fog okozni a nyers faanyag átkonvertálása egy igazi, gyönyörű és remek teljesítményű vízi járművé.

A hajóépítésben van valami nagyon különleges. Nem csak azért, mert a nyers faanyagból sok agy- és kézimunka során egy igazi járművet hozunk létre, hanem azért is, mert az építés-születés során eggyé is válunk hajóval, abba egy részünket beleépítjük, az pedig a részünké válik. Talán ennyi elég is a hajóépítés spiritualitásából.

Amennyiben a saját kezű hajóépítéssel a fő célunk a spórolás, akkor jobb, ha a nem-építés mellett döntünk a fent már leírt okok miatt. Bár odafigyeléssel csökkenthetjük a költségeket (pl.: nyers faanyag otthoni megmunkálása, nagy tételben vásárlás, olcsóbb helyek felkutatása), de érdemes arra is odafigyelni, hogy megfelelő minőségű anyagokat szerezzünk be, és azokat megfelelő szerszámmal dolgozzuk fel. Ha minimális összeg fejében egy vízen úszó hajó jellegű dologhoz szeretnénk hozzájutni, akkor legjobb, ha szétnézünk az apróhirdetések között.

A lécpalánkolás (strip-planking) az amatőr hajóépítés egy fokkal magasabb iskolája (mint a hajóépítők.hu oldalon leginkább tárgyalt lemezes hajóépítés), bár türelmes kezdőknek is ajánlott első projektként valamilyen egyszerűbb hajótest megalkotása. Ennek a cikknek az inspirációja Nick Schade – Building Strip Planked Boats című könyve volt (klikk ide a letöltéshez ;-).

Az évezredek során számos hajóépítési módszer létezett/alakult ki. A hagyományos hajószerkezet tipikusan egy vázból és egy vízzáró rétegből (héj) állt. A váz csontvázszerűen gerincből és bordákból áll, amelyek meghatározzák a hajótest alakját és szerkezeti stabilitást adnak. A héj alapvetően palánkokból áll, de készülhet faháncsból vagy akár fókabőrből is.

Egy sokkal modernebb módszer a kisméretű palánkokat élükkel rögzíti egymáshoz, és a keletkezett héjat minkét oldalról erős vázanyag, és műgyanta keverékével zárja el a levegő, és a víz elől. Ez a módszer a lécpalánkolás vagy héjpalánkolás, angolul ’strip-planking’. A hajó önhordó héja magában foglalja a vízállóságot és a szerkezeti stabilitást, azaz a vékony héjat erősítő üvegszálas szövet (vagy kevlár, szénszálas szövet) + műgyanta laminátum igazán erős, viszont egyszerű és könnyű szerkezetet hoz létre. A hajótest falának vastagsága kajakok és kenuk esetében mindössze 4-5 mm.

A lécpalánkolás módszere nagyon röviden leírva a következő lépésekből áll. Egy hosszanti alapra felrögzített számos keresztmetszeti sablon-formákra (építőkeretre) vékony facsíkokat hajlítunk és rögzítünk. Az így kialakult testet először kívülről, majd az építőkeretről leválasztva belülről is laminálunk. –ugyanezzel a módszerrel természetesen nagyobb méretű hajók is építhetőek a héj vastagságának növelésével.

A lécpalánkolással készült kompozit hajótest számos előnyt hordoz magában. Mivel a fa lényegében légmentesen el van zárva a külvilágtól, illetve a szögek és egyéb rögzítő elemek hiánya miatt is a vízi jármű hosszú életű és gondozásmentes, nem beszélve a műgyanta átlátszósága miatti faerezet láthatóságáról, amely az esztétikai élményt emeli jelentősen. Fontos még itt megemlíteni, hogy a fa a súly-ellenállóképesség szempontjából még mindig az egyik (legerősebb) leghatékonyabb építőanyag, amelyet a kompozit szerkezet tovább erősít.

A palánkokat (facsíkokat) akár az olcsóbb fenyődeszkákból is felvághatjuk otthon; a laminátum pedig a szokásos epoxigyanta-üvegszövet keverékből készül.

Mire van szükség az építéshez?

Kétségtelenül kelleni fog néhány szerszám, illetve gép. A palánkok kivágását asztali körfűrésszel kell végezni; ha nincs ilyenünk, akkor kölcsön kell kérni egyet, vagy pedig asztalos műhelyben kell levágatni a léceket. Sajnos a kész facsíkokat (kifejezetten erre a célra gyártva) csak a nálunk fejlettebb és gazdagabb országokban lehet beszerezni, mert ott van rá fizetőképes kereslet. Szükségünk lesz még csiszológépre, különböző fajtájú gyalukra és kézifűrészre (a különböző szerszámok halmozásának csak a fantázia és a pénztárca szab határt). A fedett műhely vagy garázs szintén elengedhetetlen, tekintve, hogy az építés sokáig elhúzódhat – az időjárás pedig nem mindig kegyes hozzánk. (lásd műhely fotó)

Amire leginkább szükségünk lesz az építés során az a türelem, mert a hajóépítés időigényes folyamat.

A palánkok élragasztása

Építőipari ragasztóval: Könnyen adagolható faipari ragasztó (poli-vinil-acetát, PVA)

Sűrített epoxigyanta: remek anyag, de a gyanta térhálósítóját gondosan válasszuk meg, hogy a fazékidő elég hosszú legyen a pepecs munkához.

Fontos: Sűrítőpor nélküli epoxigyanta nem alkalmas ragasztásra

(Egyéb ragasztók: poliuretán alapú ragasztók, esetleg ragasztó-pisztoly)

Az építőkeret

A keresztmetszeti szeletek elkészítése: A lécpalánkolással készülő hajók testét alkotó palánkokat egy keresztmetszeti vonalakból álló sablonra rögzítik fel. A keresztmetszeti vonalak méretezése az úgy nevezett „offset” táblázatban található (fotó lejjebb, jobb oldalt) – a hajóépítő ennek a táblázatnak a segítségével rajzolja fel először papírra a hajó szeleteit. A táblázat adatai páronként mindig egy-egy pontnak a helyét jelölik egy meghatározott egységekből álló koordináta rendszeren. Ahogy az adatok segítségével felvisszük a pontokat a papíron lévő koordináta rendszerre, az szépen kiadja az adott keresztmetszeti szelet alakját. A pontokat ezután csak össze kell kötni. Ahány szelet, annyi koordináta rendszer; szimmetrikus hajótesteknél a középső szelet kivételével mindegyik szeletet kétszer kell felrajzolni. Egy 4,5-5 méteres hajótest építőkerete kb. 10-12 darab keresztmetszeti sablon-szeletből áll. A megrajzolt szeleteket ezután valamilyen táblaanyagra (pl.: MDF lap) fel kell ragasztani, majd körbevágni. A szeleteket az építőkeret gerincére, egymástól adott távolságra fel kell rögzíteni – így készen is lesz az építőkeret. A hajóorr sablonja általában a szeletekre merőleges, és a gerinc két végén helyezkedik el. A gerinceknek is több fajtáját különböztetjük meg (pl.: létraforma, T-alakú, dobozos-üreges). Az ideiglenes jellegű építőkeretbe végleges alkatrészek is belekerülnek, mint például a hajó rekeszfala.

Az elkészült építőkeretre ezután kerülnek fel a korábban legyártott palánkok (lécek). A művelet hosszadalmas és sok odafigyelést igényel. A lécek ideiglenes rögzítése apró szögekkel vagy leginkább tűzőgéppel történik. Az ideiglenes rögzítés a lécek él-ragasztásainak megszáradása után eltávolítható. Az építőkeretről óvatosan eltávolított félkész hajótest ekkor kerül laminálásra, majd a többi alkatrész beépítésre (ülés, dekk, stb.).

Magyarországon még nem sokan próbálkoztak ezzel a módszerrel. Amennyiben valaki szívesen osztana meg ilyen fajta tapasztalatokat, a hajóépítők.hu örömmel biztosít helyet.

(a fotók forrása: Google keresés, kulcsszó: „strip planking”)