Svertkupa 2020 – Szubjektív…

Idén már harmadszorra indult a Svertkupa nevű, Zamárdiban rendezett nyílt, kishajós túraversenyen, az Amatőr Hajóépítők Közösségének kitűnő és mindenre képes csapata.

Az induló (És célba is érő!) egységek:

– Mezei Csaba, Óhegyi Eliza, OZGoose, Wassertrabi-kombi
– Zahorec Tibor, OZGoose, Szelek Szárnyán
– Molnár Imre és Zsófi, Heron Dinghy, Karrabee
– Hencze András,+Egy Jó Barát, GIS, Tündér
– Márkus István, Márkus Beni, Seggerling, Seahorse
– Major Rajmund, Nagy Viktor, Wersko 4m Dayboat
– Szépe Misi, Viola14, Misirati
– Juhász Jenő, Viola14, Fekete Gyöngy

A rajt reggel 9-kor indult. A megfutandó pálya: Zamárdi-Siófok Ezüspart-Zamárdi Harcsa utcai kikötő- Örgegtihany-Zamárdi. a táv kb 20-25 Km.

A rajtvonal előtti fel-alában ismét kiderült, a kisebb hajóknak bizony vigyázni kell magukra, útjog ide, vagy oda. Konfliktus végül is nem történt, mindenki versenyezni szeretett volna, kölcsönösen udvariasak voltunk.
Az izgatott rajt előtti percekben átszóltam Csabának, hogy szerinte mi legyen a rajt taktika, mire ő visszakérdezett, hogy mi az a rajt taktika? Ez után konszenzussal úgy döntöttünk, hogy figyeljük Misit ☺

A rajt nyugati, közepes szélben ért minket, kelet felé indulhattunk hátszélben. Némiképp beijedtem, mivel a szél hosszában fújt végig a tavon, így jelentősen behullámosodott, s a Violával hátszelezni nagyobb hullámokon nem nagy öröm. Mikor a hajótest felül két egymást követő hullámra, erősen imbolygóvá, bizonytalanná válik a keskeny hajótest. Szerencsére a szél egyenletes volt. A másik Violát (Misi) figyelve a belső bójánál rajtoltunk el, így teljes hátszél helyett enyhe raumban vehettük az irányt Siófok felé. A kb 6 km-es menet vége felé, a siófoki bójához közelítve „természetesen” elfogyott a szél, kezdődött a kilátástalan sodródás, spontán fordulás, apró szellőcskék figyelése. A Hajóépítők kis, könnyű hajói jobban boldogultak ilyen viszonyok között, mint a „hagyományos” nehezebb hajók.

A siófoki bóját viszonylag szorosan vettem, de kívülről egy nagyobb hajó rám sodródott. a vezetője kért, hogy segítsek, álljak félre, ha tudok, bár útjogom van, s ő szándékai ellenére nekem jön, neki 360- as büntetőt kell csinálnia, ami ilyen szélviszonyok közt esélytelen…. OK, mondtam, szépen kitolattam a bója mellől, sodródtam picit, de némi türelemmel sikerült vennem a pályajelet.

Vissza, Zamárdi felé szinte teljes szélcsend fogadott, majd fordult a szélnek alig nevezhető lehellet keletire, így egy hosszú, idegőrlő 6 km-es, megálló, hátszellős szakasz következett. Végig a déli part közelében maradtam, kihasználva a néhány percig a part felől érkező szellőket. Néhányan beljebb próbáltak szelet találni, de sajnos sikertelenül.

Folyamatosan figyelnem kellett, hogy véletlenül se kerüljek nagyobb hajók közelébe, mivel végzetes szélárnyékot hoztak magukkal.

Az igazi türelmet igénylő menet végén, Zamárditól Tihany felé fordulva megjött az ajándék keleti szél. Tihany felé végig laza fél-hátszélben, vidáman csobogva jutottam el a következő pályajelig. Kicsivel előttem ért a bójához egy Nacra katamarán, aki a szűkös forduló után megállt, ami gondot okozott a többi érkezőnek is.

Visszafelé, a zamárdi célvonal felé 8-9 csomós délkeleti-keleti szélben élesedve kellett eljutni, de szerencsére ez a szög még éppen jó volt a Violának, így egyenesen, igazítás nélkül tudtam célba érni.

Az Amatőr Hajóépítők hajói évről évre jobban szerepelnek, most már néhányan Finnekkel, Repülő Hollandikkal és 470-esekkel is mérkőzhettünk.

Jó verseny volt, vegyes viszonyokkal, sok kűzdelemmel, belül és kívül egyaránt.

Jövőre megint itt leszünk. Köszönet a szervezőknek és a Hajóépítők kitűnő csapatának is .

Juhász Jenő, Viola 14, HUN-8 Fekete Gyöngy ☺