Az OZGoose felfedezése

A következőkben az amerikai amatőr hajóépítő Ian Henehan Duckworks-ön is megjelent cikkének fordítását olvashatjuk, aki az OZGoose felfedezését osztotta meg az olvasókkal.

Tavaly télen édesapámmal elkezdtünk építeni egy OZGoose-t. A tavaszi befejezés után az első szezon alatt megtanultuk a hajóból a legtöbbet kihozni. Az elvárásunk elég egyszerű volt. A Goose-nak elég jól kellett mennie ahhoz, hogy élvezzük a hajózást, viszont megfelelő legyen ahhoz is, hogy a családdal hajózzunk, vagy a gyerekeket tanítsuk vitorlázni. Eredetileg a PD Racer-re gondoltunk, de amikor felfedeztem Michael Storer OZ változatát és az abból kifejlesztett 12 lábas Goose-t. A nagyobb hajótest jobb választásnak tűnt, ezért meg is rendeltük a terveket.

Amikor felkértek, hogy írjak egy pár sort a hajóról, először az építésről akartam írni, de aztán egy más megközelítést választottam. Az úgynevezett doboz hajók építése nem bonyolult, illetve az építési útmutatók olyan részletesek, hogy nem igazán tudnék mit hozzáadni. Az építés maga nagyon könnyű volt, úgyhogy rá is térek arra, hogy mi történt az építés után. Úgy érzem ez sokkal hasznosabb és érdekesebb lesz az olvasók számára.

A vízre tétel

A Goose-t a lehetőbb legkorábbi időpontban akartam vízre tenni. Előtte még eltöltöttünk egy kis időt a rigg felszerelésével. A „balance” lugger vitorla új volt számunkra, bár a „bermuda” vitorláról már tudtunk egyet és mást. Az építési útmutatónak megfelelően felszereltem a hajót, és figyeltem az időjárás jelentést. Texas-ban a tavaszi időjárás elég változékony lehet. Éppen ezért egy biztonságos helyet kerestünk az első útra. A szél elég élénk volt helyenként 20 csomós lökésekkel, de a nap sütött, és meleg volt. Egy lee-oldali partszakaszról indultunk szél felé, ahova probléma esetén egyszerűbb a visszajutás a partra.

Az első krajcolások során hamar kiderült, hogy ez egy remek hajó, bár a víz erősen hullámzott, és a szél is erős volt. Már csak meg kellett tanulni ezt a hajót irányítani. Kb. 45 percnyi le-föl hajókázás után a vitorla egyik ringlije kiszakadt, ami miatt vissza kellett térni a partra (könnyen ment). Alig vártuk, hogy újra vízre szállhassunk.

Korai tanulságok

A vitorlát hamar kijavítottuk és a következő hónapokban szinte minden hétvégén a vízen voltunk. A szélviszonyok jobbá váltak, ezért jobban tudtunk gyakorolni, és ráérezni a lugger vitorla használatának finomságaira, illetve a családtagokkal is meg tudtuk ismertetni a hajót. A magabiztosságunk hamar megérkezett.

Az első kellemes meglepetés akkor ért, amikor egyedül próbáltam ki a hajót. A Goose két-három emberrel nagyon stabil hajó, egyedül vezetve viszont elég virgonccá válik. Könnyű volt vitorlázni vele, viszont a kormányrúd hosszabbítás és a láb beakasztó használata hamar szükségessé vált. Ekkor tapasztaltam meg, mennyire jól tud menni ez a hajó. Még enyhébb szélben is a hajó nagyon jól válaszol és remekül gyorsul. A sebesség mindenféle szél-, és vízviszonyban elképesztő volt.
A teljesítmény

A következő tanulási szakaszban egy másik hely lett a kiindulópontom, amely jó szelekhez és sima vízhez adott hozzáférést. Az első pár óra után rájöttem, hogy a Goose nem csak egy stabil, jól vitorlázható vitorlás, amellyel 5-6 csomóval el lehet kavírcolni, hanem egy rakéta igazi teljesítmény potenciállal. Az egész napos csapatás során folyamatosan erősen kiülve siklottam a vízen. Rengeteg energia, szemkifolyató sebesség, és közben könnyű kezelhetőség. Azon a napon a csúcssebességem 10.3 csomó volt. Nagyon király volt!
A továbbiakban Michael Storerrel folytattam beszélgetéseket arról, hogyan lehet további teljesítmény-optimalizálást elérni a Goose-on, sokat tanulva az aerodinamikáról, és a verseny vitorlázásról. A tanulás további teljesítmény javuláshoz, és a sebesség további növekedéséhez vezetett.

A gyerekek tanítása

Az egyik eredeti célunk az volt, hogy a gyerekeket is a vízre tudjuk csábítani, és tanítsuk őket vitorlázni. Először sekély vízben mutattuk meg nekik a borulást. Ott hamar kiderült, hogy milyen könnyű visszaállítani a hajót, miközben a srácok már az oldalán álló hajóba bemászva tudtak a legkönnyebben visszajutni az utastérbe, még mielőtt megtörtént a teljes visszafordítás. Később már mély vízben valódi, tervezett borulást próbáltunk ki, amit a gyerekek nagyon élveztek, és közben ki is alakult bennük a bizalom a hajóban. A félelem-mentes hajózás pedig nagyon élvezeték, és ha a gyerekek valamit élveznek, akkor ott tanulnak is.

Mindezek után elkezdődött a vitorlázás, amelyet nagyon könnyen meg tudtak tanulni (úgy is, hogy rajtam kívül hárman voltak a hajón), és a stabil, valamint könnyen kezelhető hajóban azonnali pozitív visszajelzést kaptak ahogy gyakoroltak és látták/érezték hogyan működik (perdül, fordul, gyorsul, stb.).

A Goose további fejlesztése

A verseny-vitorlázásról tanultak sokat segítettek abban, hogy a Goose-t is fejlesszem. Rájöttem, hogy elengedhetetlen pár dolog tökéletesítése, ha a Goose-t jobbá akarom tenni. Az uszony az egyik ilyen. A hajónak az uszony olyan, mint a repülőnek a szárny. Ezen kívül a vitorla lefelé feszítése (azaz a vitorla belépő élének búm, és a keresztárboc közötti feszessége) is nagyon fontos. Mi mindkét alkatrészt (az uszonyt, és a vitorlát) maximálisan a terveknek megfelelően készítettük, de a vitorlát később újra gyártottuk, hogy jobb és jobban feszíthető legyen – megérte.


Ezen kívül a vitorla alsó élét szabadon engedtünk, azaz nem volt a ringliken keresztük odakötözve a búmhoz (angolul ezt laced és loose footed vitorlának hívják) – ehhez egy kissé erősebb búmot készítettünk, amely jobban bírta a megnövekedett terhelést. A búm lefelé feszítését (downhaul) pedig kissé hátrébb tettük, amely már csaknem albaként funkcionált. Ezen kívül a vitorla alsó élének feszességét állíthatóra változtattuk. Mindezek az egyszerű módosítások jobban állíthatóvá tették az egész rendszert esélyt adva további teljesítmény-növelésre.

Újragondolt teljesítmény

A módosítások utáni pár alkalommal igazán jó szél nem volt, ezért nem tudtam jól tesztelni a határokat. Egyszer volt rövid ideig egy 10 csomós menetem, de nem tartott sokáig. A legközelebbi lehetőség a „Sail Oklahoma” nevű esemény volt, ahol saját építésű vitorláshajókkal versenyeznek.

A verseny ideje alatt a jó szeleknek is köszönhetően a 10 csomós sebességet sokáig tudtam tartani, sőt az erős széllökések miatt 12 csomó felett is többször voltam. Csak gondoljatok bele, egy otthon, barkács-áruházból beszerzett anyagokból épített hajóval ilyen teljesítmény elérni… Az utolsó napon értem el a legmagasabb 12.9 csomós sebességet.

Záró gondolatok

Egy texas-i hapsi, aki totál kezdő megépített egy doboz hajót pár száz dollárból, amelyhez a hozzávalókat a helyi boltban, és faáruházban szerezte be. Fenyő rétegelt lemez, fenyő lécek, és takaróponyva vitorla, és a hajó úszik, sőt nemcsak úszik, de igazán jól megy. Némi önképzés, a tervező önzetlen segítsége, és kevés módosítás után pedig kiemelkedő teljesítmény volt elérhető.

Enyhe szélben jól megy, erős szélben is könnyű a kezelése. A Goose egyedül nagyon élvezetes, többen, és gyerekekkel a fedélzeten pedig szuper. A borulás nem jellemző, de ha mégis előfordul, gyerekjáték a visszafordítása (szinte vízmentes utastérrel). Komoly potenciál van benne a teljesítmény fokozására, de remekül alkalmas egyszerű, belefelejtkezős hajókázásra is. Az építéséhez pedig nem kell több tudás és képesség, mint egy madár-etető elkészítéséhez.

Nem is találhattunk volna jobb első hajót az építés, és a vitorlázás megtanulásához. Minden kitűzött célomat elértem, sőt túl is teljesítettem. Az OZ Racer is remek hajó, de az OZGoose egyszerűen mesés. Mindenkinek szívből ajánlom.