Amatőr hajóépítők neves vitorlásversenyeken

A legtöbb amatőr hajóépítő, aki vitorlást épít egyben lelkes amatőr vitorlázó is. A hajó-faműves tudásunk mellett a sport technikai ismereteit is igyekszünk minél jobban elsajátítani. Erre remek alkalmat adhatnak az amatőrök számára is nyitott versenyek, ahol gyakorolhatunk, és megmutathatjuk hajóinkat a közönségnek.

A Dunai Regattán már bebizonyítottuk, hogy a házilag épített hajóknak is van helye a versenyeken, legutóbb pedig a balatoni SvertKupán keltettük fel a résztvevők érdeklődését Juhász Jenő, Zahorec Tibor és két remek OZ Racer jóvoltából. A következőkben lássunk néhány fotót, és a két résztvevő beszámolóját:

Jenő: „Sziasztok Uraim! Rövid beszámoló a Zamárdi SvertKupáról, ami 2016 augusztus 13-án esett.
A Hajóépítőket Fönix-szel képviseltük, két OZRacerrel! 122 nevezővel indult a verseny, rajt reggel 10 kor. A pálya: Zamárdi közepe-Széplak felső-Zamárdi Szántód felé eső vége-Tihany-Zamárdi, befutó.

A rajt többszöri halasztás után kb. 1/2 11 kor történt. A számban száz körüli hajó cirkálása a rajtvonalnál elég impozánsra sikeredett. Nekünk, kicsiknek bizony figyelni kellett, mivel sokkal könnyebben manővereztünk, mint a nagyok. Hogy a rajt pontosan mikor történik, sokakban hagyott bizonytalanságot. Ezért is sikerült jókor, jó helyen indulni, úgy az összesített 4. hely körül (!!). Ezután jött egy kb. 8 km-es laza hátszeles szakasz Széplakig. Itt elég sok nagy hajót sikerült szépen tartani, bár az igazi, csodás szárnyas és nemszárnyas katamarán rohanógépek ekkora már rendesen elporoztak…. A széplaki fordulónál jött a haddelhadd, 3-3 és 1/2 óra cirkálás, széllel szemben, a parttól 1-2 km-re. Főnix itt technikai okokból feladni kényszerült a versenyt. A szemben dörgő 50-70 cm-es hullámok, borult ég, hát nem éppen úrnapi körmenet. Személy szerint kb. 10 percenként gondoltam arra, hogy kell-e ez nekem? Szeretek-e egyáltalán vitorlázni, meg hogy kellene már jelezni egy kísérő motorosnak, hogy annyi…. De aztán mégsem, csak-azért-is, ha már egyedül maradtam, mint Hajóépítő, már becsületből is és hajrááá!!! Kísérő hajók többször is eljöttek mellettem, nézték, hogy minden rendben van-e? (Fizikailag és mentálhigiénésen is (???) Én persze integettem és vigyorogtam, ahogy az illendő.

Bár kétségek gyötörtek némiképp, hogy az ezredeik hullámra csattanást hogyan viseli az OZ, mivel mégis csak 4mm-es rétegelt lemez, némi epoxival… , de nem hullott szét, vitézül bírta, (én is :-)
Visszaérve Zamárdi magasságába, erősen kezdem számolni, hogy be tudom-e fejezni a versenyt délután 5-ig, a verseny- limitidőig. Érdemes-e még nekiindulnom Tihanynak? A nap kisütött, a szembeszeles cirkáló szakasznak vége, a hullámzás elült, a víz gyönyörű zöld lett, igazi OZ idő, tehát gyerünk, irány Tihany.
Odaúton sikerült is néhány hajót megelőznöm, nagy érzés volt, bár az egyikről egy kutyus keményen megugatott.
A tihanyi pálya-jelet is sikerült megtalálnom, onnan uccu, vissza Zamárdiba a célhoz. Kb. délután 4-re értem célba és még voltak utánam is befutók, sikerült!
Az eredményhirdetés elején a rendezők hosszan ecsetelték a vitorlázási ismeretek szükségességét egy versenyen, féltem, hogy annyi, itt megint mi kapjuk a leszúrást, de nem!

Még díj is esett: A legkisebb induló (és célba érő) hajó kitüntető díját kaptuk, komoly taps és ováció kíséretével.
Természetesen volt bőven szakértői szem is: Általam nagyra becsült és régről ismert öreg profi versenyvitorlázó hosszasan méregette az OZ-t, majd közölte, bár látott verseny közben, s a befutónál is a zsűrihajóról, de ez az izé ellent mond a fizika ismert szabályainak, meg hogy túl van ez vitorlázva egy picit szerinte. Ezek az igazi elismerő szavak ám, köszi Lóri!
Jövőre biztosan újra nekifutok, jó volt. Jó lenne, ha több OZ is indulna, így automatikusan külön kategória lennénk, külön értékeléssel, nem is beszélve a még nagyobb érdeklődésről.”

Tibor (Főnix): „Sziasztok. Akkor én is hozzá teszem az én élmény beszámolómat, ha megengeditek. Jenőnél pontosabban nem lehet leírni a rajtot. Hajó mindenütt minden irányban. Voltak dermesztő helyzetek, hová merre menjek, de fantasztikus élmény volt. Mindenki dicsérte a hajócskákat.
Aztán a rajt után sajnos pár kilométerrel kiszakadt a vitorla felső első ringlije. Mire valamennyire megjavítottam, és újra felhúztam a vitorlát, a mezőny már messze járt, de azert három nagyobb vitorlást így is behoztam. Sajnos az első bójánál a nagy hullámzás, a vitorla állapota, és szaktudásom kevés volt, hogy tovább folytassam. Rendezőség tanácsára kivontattak a legközelebbi kikötőbe. A vontatás alatt megmutatta a hajó, hogy a szerkezete jól meg van tervezve. Akkorákat csapódott a hullámokon a motoros mögött, azt hittem szét esik. KIBÍRTA!! (Megjegyzem, annál a bójánál két nagyobb hajó borult, páran szintén feladták, s bejöttek utánunk a kikötőbe motorral). Onnét motor csónakkal vittek vissza Zamárdiba. Láttam Jenőt, nem adja fel! Szurkoltam neki tiszta szivemből, bár láttam mekkora a kihívás (szél, hullámok).
A díjátadón aztán kaptam névtelenül egy hideg zuhanyt (a rendezők a kezdőknek szóló, jogos vagy nem jogos kritikáját – a szerk.). Kissé megkeseredve, de írtam aztán egy köszönő levelet a rendezőségnek, hogy milyen színvonalas volt a verseny, s jól éreztük magunkat, de azt is hozzá tettem, hogy hol tanulhatna a legjobban és legbiztonságosabban egy amatőr, ha nem egy ilyen versenyen. Vissza írták, hogy valahol erről szól a SvertKupa, s jövőre is kiemelten várnak minden hajóépítőt, és amatőr vitorlázót a versenyre.

Mielőtt indultunk haza két idős hölgy és egy idős úr szólított meg, hogy már két napja szeretnék megnézni a hajócskát. S beszélgettünk velük egy rövidet. Jövőre szeretnék jobban felkészülve újra neki állni s be is fejezni a versenyt.”

Ez úton is szeretnénk bíztatni mindenkit, hogy vegyenek részt a meghirdetett versenyeken saját építésű hajóikkal, és terjesszék hazánkban ennek nagyszerű tevékenységnek (az amatőr hajóépítésnek) a jó hírét! Jenőnek és Tibornak szívből köszönjük a részvételt, és a helytállást.

Fotók: Juhász Jenő, SnewiSport