Vízen lenni leírhatatlan érzés. Kézzel épített hajóval vízen lenni: csodálattal vegyes leírhatatlan érzés. Ilyen hajót építeni pedig: maga az eksztázis. Az iĺyen kézműves, minden egyes porcikájukban egyedi hajók a legmenőbb dolgok a világon, és amikor összemosolygunk mi, akik ezt ugyanígy érezzük, az egy nagyon erős összetartó kapocs. A magam építette hajóval siklás a vizen: a tervezésről, a közös alkotás öröméről, a kezem munkájáról, a fák drága anyagának értő szeretetéről, az elemek, a természet tiszteletéről szól. Arról, hogy nem szennyezek, nem rombolok, nem zavarok. Hogy olyan közlekedési eszközöm lehet, ami nem egy szeméttelepen végzi, hanem amit a dédunokáim is áhítattal fognak megörökölni és remélem használni is. Arról szól, hogy mosolyogva építem, minden percét élvezve, arról szól, hogy csöndben lapátolok a karom erejéből és szerves része lehetek valami hatalmasnak. A helyes útról, helyes léptékről. Nekem ezt jelenti! És azt adja ajándékba, hogy megismerhetek hasonlómód alkotó, érző, gondolkodó embertársakat.