Barion Pixel

A hosszú téli „műhelyesték” (amit most még a kijárási korlátozás is tetézett) utáni csavargások során újra felfedeztük a Duna Pilismaróti-öblét vitorlázás céljaira.

Gyönyörű dunakanyari táj, már kellően nagy vízfelület, gyakori jól kifújt szelek a Duna völgyében, kvázi állóvíz, végtelen kavicsos-homokos partok, legális vadkemping lehetőség és a hajótemető öreg rozsdás járgányainak romantikája – mi is kéne más egy hajómániásnak?

Minden tél után jólesik hajónk új fejlesztéseit izgalommal kipróbálni, az újonnan épült hajónkat először vízre tenni, vitorlázó tudományunk télen berozsdált „izmait” újra melegíteni. Mindezt még jobban esik hasonló „lövéssel fertőzött” barátok közt tenni. Ez hívta életre a „Pilismarót Amatőr Sailing Weekend”-et.

A kiválasztott időpont több szempontból is ideálisnak látszott. A sportolást lehetővé tevő kormányrendelet kihirdetése egybeesett a kedvező szélviszonyokkal és a kínt alvásra alkalmas éjszakai hőmérséklettel.

A kétnaposra tervezett esemény szombati napján délelőtt Bft 2-3 szélerősség fogadott minket, ami délutánra erősen meggyengült és estére pedig tükörsimává vasalódott az öböl vize.
Ezen a napon 7 hajó vett részt az eseményeken, típusok szerint Viola14, 4m Dayboat, Seggerling, Eureka kenu trimarán oldalúszókkal, GIS és egy kakukktojás Laser valamint egy Barnabás kajak. A meghirdetett program szerint hajóbeállító workshopot és vitorlás tréning napot tartottunk. Felszereltük, beállítottuk és teszteltük az új – télen elkészült -vitorlákat, felszerelési tárgyakat, állítottunk kötélzeteket, babráltuk és teszteltük, amit lehetett. Majd ezután gyakoroltuk a legénység hajóban való elhelyezkedésének hatásait a hajó egyensúlyára, sebességére és kormányzására. A délutáni gyengülő szél pedig alkalmat adott a csökkentett nedvesített felülettel való vitorlázás rutinjának fejlesztésére és a vitorlaevezés kipróbálására. A napot pedig egy jó uszadékfából rakott tábortűznél elfogyasztott vacsora zárta a „Marót Sailing Camp”-ben.

Vasárnap ismét népes volt a résztvevő hajók száma Juhasz Jenő által a Pilismaróti Öböl Zöld Madzagjáért kiírt versenyre.

A nap egy újonnan épült/reinkarnálódott hajó ünnepélyes keresztelőjével és vízebocsátásával indult. A vitorlást Mezei Csaba készítette egy korábbi hajó átépítésével párjának, Elizának.

Egy kis háttér: a hajót még 2017-ben építette Kanozsai Zoli bácsi egy profi hazai hajótervező tervei alapján, módosítva. A hajó sajnos nem lett jó (ilyen előfordul néha), a stabilitás nem volt megfelelő és a teljesítménye is gyenge volt, ezért a hajó leselejtezése mellett döntött az építő. A lecsupaszított hajótest jó ideig porosodott Csaba kertjében, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve egy fűrész segítségével radikális átalakítás mellett döntött. A laposított sikló hajótesre egy 5 m2-es SailboatsToGo latinvitorla került, amelyből így egy könnyű kezdőknek való kisvitorlás lett.

A résztvevő hajótípusok Eliza hajója, OZ Goose, 2 db Viola 14, 4 m Dayboat, GIS, Seggerling, Laser voltak, összesen 8 egység.

Az előrejelzésnek megfelelően érkezett erős szél Bft 5 körüli pöfföket produkált. Mivel az időjóslat további erősödést prognosztizált, ezért a rajtot biztonsági okokból hallogattuk. Így az amatőr hajóépítő flotta erős szeles edző délelőttöt tartott. A „bemelegítés” után – további enyhe erősödés mellett – végül ketten spontán döntés alapján megfutották a Pilismaróti Öböl Zöld Madzagját. Elsőként a tókerülő Madzagversenyek szülőatyja, Juhász Jenő futott be a közel 6 km-es kör teljesítése után. A spontaneitás okán az időmérés és track-rögzítés körülményei ugyan nem voltak hivatalosak, de a köridő körülbelül 1 óra 12 perc nagyságrendűnek adódott.

Kiemelném még a vitorlázás legfőbb paradoxonját, a horgászok és vitorlázók együttműködését, ami itt a mindkét oldalon közelfogadásos előítéletek ellenére pozitív mérleggel zárult – talán azért is, mert a résztvevők tekintettel voltak a „halvadászok” örömeire is. Külön köszönet ezért minden hajóegységnek!

A fotókat készítették: Csóka Zoltán, Ugra Rebeka, Fűz András, Mezei Csaba, Óhegyi Eliza, Major Rajmund, Póczi Magdolna, Sántha József, Márkus Katalin, Márkus István

A cikket írta: Márkus István

Hozzászólás

Az e-mail címed nem lesz látható. A csillaggal (*) jelölt részek kitöltése kötelező

hu_HUHungarian