Nyírfakéreg kenu – Egy darabka indián történelem

Hazánkban talán kevésbé ismert kenutípus a nyírfakéreg kenu, amely tulajdonképpen a mai kenuk ősének is tekinthető. Használata kevésbé, építési módszere talán még annyira sem ismert, ezért a következőkben összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat, hátha egy napon itthon is kedve támad valakinek nyírfakéreg kenut építeni.

Történet

Az amerikai őslakos indiánok által hagyományosan használt könnyű és praktikus nyírfakéreg borítású kenu sok szempontból tekintve alapvető közlekedési eszköz volt. Kezdetekben közlekedéshez és szállításhoz, majd a telepesek megérkezése után a szőrmekereskedéshez használt kenuk felépítésükben közel azonosak voltak, mégis szembetűnő volt a változatosságuk. Az egyik kanadai múzeumban 80 különböző kenu tekinthető meg. A nyírfakéreg kenu érdekessége, hogy nincs belőle két egyforma, minden egyes darab egyedi.

A hajótest egyszerű favázra rögzített nyírfakéregből állt, elkészítése pedig a természetben, egyszerű szerszámokkal is lehetséges. A nyírfa helyett többféle más fának a kérgét is használták, ha az éppen nem volt elérhető. A hajó könnyű, egy ember is elbírja, viszont nagy súlyú rakomány szállítható rajta sekély vízben is. A kéreg javítása egyszerű és gyors.

A telepesek is felfedezték a nyírfakéreg kenut

forrás: Scribner’s Magazin (Szeptember 1899)

A tradicionális építési módszer

A kenut a telepesek is hamar megkedvelték Amerikában, sőt a földrész belsejének felfedezésében is fontos szerepet játszott. „1603-ban Aymar de Chaste a kanadai prémkereskedelem monopóliumának tulajdonosa megbízta Samuel Champlainre felfedezőt, hogy derítse fel a Szent Lőrinc folyó vidékét, keressen utat Kína felé. Champlainre mély benyomást tett az őslakosok tudása, ahogy kenuikat irányították, és főleg, ahogy a kenu számára leküzdhetetlen zuhatagokon egyszerűen a parton szállították át a könnyű kenut. Champlain volt az első, aki kimondta, hogy az európai hajózási technika a kanadai vadon vizeire alkalmatlan, a könnyű, szállítható, gyorsan elkészíthető, kis merülésű, ezért sekély vízben is használható és nagy teherbírású nyírfa kéreg kenu viszont tökéletesen megfelel a szárazföld vízi úton történő felderítésére. Champlain kapcsolatot teremtő képessége kiváló volt, utazásai során az algonkin, huron, és ottawa indiánok is bizalmukba fogadták, tanították. Ő volt tehát az első, fehér ember, aki szervezett formában kéreg kenuval tett felfedező utakat a keleti part vidékén, a Szent Lőrinc folyón, és a szárazföld belseje felé. Vízitúrázásunk fő eszköze a kanadai fejlődési vonalból származó indián mintájú túra kenu, ezért Champlaint lehet a kenu túrázás atyjának tekinteni.” (Forrás: http://kenuklub.wordpress.com)

A nyírfakéreg kenu építése napjainkban

A hagyományőrzés, és az autentikus hajóépítő technikák reneszánsza miatt sokan újra felfedezik ezt a nagyszerű hajót. Egyes elvakult amatőrök még a hajó megépítésével is megpróbálkoznak.

A fa hántolása

A lehántolt kéreg lefektetése (fotó: Peter Lindquist)

A hajó építéséhez szükség van egy kb. 5×1 méteres darab nyírfakéregre, amelynek beszerzése napjainkban még Észak-Amerikában sem egyszerű (gondolom hazánkban szinte lehetetlen); kisebb darabok esetén lucfenyő gyökerével varrják össze a darabokat, majd fenyőgyantával szigeteik le az illesztéseket.

Különböző nyírfa alfajok mintázatai

A megfelelő fa kiválasztása után, a fát kidöntik és lehántják a kérgét. A fának viszonylag hibamentes törzsűnek kell lennie (ez leginkább sűrű nyírerdőkben fordul elő), és kidöntés előtt a kéreg rugalmasságát is ellenőrizni kell. A hántolás módját a mellékelt videóban követhetjük nyomon. A művelet komoly szakértelmet igényel, de megtanulása nem tűnik lehetetlennek.

Az építés előkészületei

A lehántolt nyírfakérget formára alakítás előtt be kell áztatni, ezért fontos, hogy legyen a közelben egy tó vagy folyó – annak hiányában pedig egy áztatókád. Ezen kívül szükség van egy építőkeretre, amelynek mérete a kenu koszorúlécének méretével megegyező, és enyhén hajlított is. A keret (sablon) többször is felhasználható, és akár rétegelt lemezből is készülhet. Végül, de nem utolsósorban a gőzöléshez szükséges felszerelés is elengedhetetlen, amely gyakorlatilag egy szabadtéri gázfőzőből, és egy nagyméretű edényből áll.

Hagyományos építés

Hagyományos, de már modern keretek között

Modern építőkeret (fotó: Peter Lindquist)

A hajótest összeállítása

A hajót hagyományosan a földön egy elegyengetett kavicsmentes „ágyban” készítették el, a modern építők inkább egy munkaasztalon (műhelyben) végzik a munkát. Az előkészített kérget a fehér (külső) felületével felfelé lefektetik, elhelyezik rajta az előre megépített keretet, majd lesúlyozzák. Hagyományos építésnél ezen a ponton cövekeket vernek le a földbe a keret körül, amelyek függőleges irányba vezetik a kérget, de modernebb módszereket alkalmazva a függőleges vezetők is az előre elkészített építőkeret része.

Akármelyik módszerrel is alakítják ki a hajó formáját, a külső koszorúlécet (és a középső merevítőt is) hozzáerősítik a hajó oldalfalához, amely tartást ad neki a további munkák folytatásához. A kérget és a léceket lucfenyő gyökérből hántolt kötöző madzaggal erősítik össze.

A hajó bordáit, amelyek 50 mm szélesek és 6-9 mm vastagak, cédrusból hasogatják (ennek a fának biztosan van hazánkban is kapható alternatívája). A kéreg és a bordák közé hosszában palánkokat is elhelyeznek középről indulva egészen a hajó pereméig, amelyek szintén cédrusból készülnek, és akár a hajó egész hosszában végigfutó darabokból is állhatnak. A bordákat 2-3 napos áztatás után gőzölik, majd megfelelő ívűre hajlítják. A bordákat a helyükre próbálják, méretre vágják, majd a helyükre ütik, úgy hogy azok a belső peremnek feszülve szorosan tartják a palánkokat; ezek után eltávolítják az építőkeretet. Mindezek után még az orrtőkét is levágják, vagy hajlítják (lásd videó), végül összetűzik a kéreggel. A szigetelést lucfenyő gyantával végzik: felmelegítés után ecsettel felviszik az illesztésekre.

A kisebb darabokat hántolt lucfenyő-gyökérrel tűzik össze

A bordák hajlítása gőzölés után

A hajófenék bordázás előtt

A palánkok behelyezése

A bordák száraz-próbája és a végleges hajófenék

A kéregre hagyományos népi motívumokat szoktak karcolni. Az építés egyébként kb. 15 napig tart.

Nyilván, ha valaki meg szeretne építeni egy ilyen kenut, annak bele kell mélyednie az építés részleteibe, és el kell döntenie, hogy teljesen hagyományosan, vagy csak ahhoz hasonló módon építi meg a hajót. Az elérhető irodalom angol nyelvű (pl.: ITT).

Néhány kérdés, ami gyakran felmerül a nyírfakéreg kenuk esetében:

Tartósság:
Megfelelő tárolás és gondozás esetén egy életre kitart. A hajó legnagyobb ellensége a közvetlen napsugárzás (tároláskor), és az egyéb extrém időjárási viszonyok (eső, hó) – nyilván egy zárt helyen tárolt hajónál ezek nem fordulhatnak elő. A nyírfa kérge akkor a legtartósabb, ha nem szárad ki.

Teljesítmény:
Áramvonalassága és kis súlya miatt könnyedén felveszi a versenyt a modern anyagokból készített kenukkal is.

Vízállóság, javíthatóság:
A nyírfakéreg viszonylag könnyen kiszakadhat, viszont a javítása egyszerű.

Ezzel az építési módszertannal sokan foglalkoznak Észak Amerikában és az Egyesült Királyságban. Lehet jelentkezni hajóépítő tanfolyamokra (1995 angol font, UK), van online nyírfakéreg webáruház, de készen is meg lehet vásárolni a hajókat (az USA-ban 3000-12000 dollárért).

Építési instrukciók lépésről-lépésre (angol)
Kenuk értékesítésével foglalkozó vállalkozás sok hasznos információval (angol)
Egy kanadai múzeum kapcsolódó weboldala (angol)
Egy videó egy Wabanaki nyírfakéreg kenu építéséről (Vimeo)

(fenti fotók: Wayne Hamilton)

Videók:

Egy nyírfakéreg kenu építése:

Ray Mears és a nyírfakéreg kenu:

Végül egy részletes film, amelyben Grant Goltz és csapata készít el egy gyönyörű nyírfakéreg kenut.

Állítólag Magyarországon is építettek már ilyen hajót. Ha valamit megtudok, arról beszámolok

Mezei Csaba