- Hírek
-
by Csaba Mezei
A következőkben Sztojka László cikkét olvashatjuk, amelyet a Porthole oldaláról vettünk át. László építette a díjnyertes Ness Boat-ot. Nem tagadhatjuk, hogy az amatőr hajóépítés történelmi gyökerei igen mélyre nyúlnak vissza, hiszen említett ősapánk sem bírhatott több szakértelemmel a hajóépítés terén, mint egy mai átlag közép-európai polgár. Ő is megkapta a sugallatot, hogy hajót kell építeni, és én is, bár az én sugallatom kétségkívül profánabb eredetű volt.
Így történt:
Mindig is, minden formában szerettem a vizet (na, azért meginni nem annyira) többnyire azonban az volt a baj, hogy vagy benne lubickoltam, vagy a partján álltam. Főleg az utóbbi állapot nem elégített ki, és az évek során egyre sürgetőbb kényszert éreztem, hogy változtassak ezen. Nyálcsorgatva néztem a különféle hajókat, és egyre sűrűbben tettem föl magamnak a kérdést, hogy miért nem én ülök az egyikben.
Caledonia Yawl és Ness-Boat versenyben
Ekkor már kísérleteztem a kajakozással, ám az ember mohó és nagyravágyó, s különben sem tudtam betelni a vitorlások látványával. Szentül meg voltam győződve, hogy a vitorlázás valami kiválasztottaknak fenntartott különleges élvezet lehet (igazam volt, kivéve, hogy kiválasztottaknak lenne fönntartva). Egyszóval vitorlás kell, és punktum. Kezdtem nézegetni a hajós irodalmat, kiállításra járni. Az a tény, hogy akkoriban minden számottevő vízfelülettől távol laktam, legkevésbé sem zavart, a hajószerzés kényszere kezdte mindinkább befészkelni magát az agyamba. Akkoriban az internet (kilencvenes évek vége) még a sci-fi világába tartozott, úgyhogy minden információt igen fáradságos -és tegyük hozzá- élvezetes munkával kellett összegyűjteni. Egyszer Bécsben a Freytag und Berndt nautikai részlegén böngésztem a könyveket, mikor a kezembe akadt Iain Oughtred könyve, melynek a címe: Hajók amatőr építőknek. Végzetes találkozás volt. Addig valahogy meg sem fordult a fejemben, hogy az ember fia maga is építhetne hajót magának. Egyből megvilágosodtam, azonnal tudtam, hogyha egyszer hajóm lesz, azt én fogom építeni. Amikor rongyosra néztem a könyvet, kiválasztottam valamit, amiről úgy gondoltam, megfelel majd az igényeimnek, holott fogalmam sem volt mik is lehetnének az igényeim, hiszen addig még soha nem vitorláztam. Egy 5 méteres shetlandi típusú tradicionális nyitott vitorlás lett a jelölt, egyszerűen beleszerettem a formájába. Utóbb szerencsés választásnak bizonyult, tényleg kiváló családi hajó, jóllehet akkor családról még szó sem volt. Ez úgy tizenkét évvel ezelőtt történt, mint mondtam, távol minden víztől, egyelőre sem anyagi, sem fizikai lehetőségem (műhely, stb.) nem volt a hajóépítésre, én azonban nem zavartattam magam, megrendeltem a tervet. Nem szaporítom a szót, a terv 11 évre fiókba került. Időközben vízirányú szükségleteimet kajakozással, kenuzással, búvárkodással fedeztem. Évente néhányszor elővettem a tervet, tanulmányoztam, és megerősítettem magam lélekben, hogy egyszer úgyis megépítem. Nos, a szakmai és egyéb sorsom közben olyan irányt vett, hogy egyre közelebb kerültem a tényleges megvalósításhoz, míg egy szép napon lementem a műhelybe, föltűztem egy üres lapot a falra, fölírtam rá:” Ness Boat”, és a pontos időt. Beindítottam a körfűrészt, és beleszabtam a tölgyfába.
Ness-Boat, clinker-plywood hajó
Már jó fél éve építgettem a hajót, amikor egy óvatlan pillanatban beütöttem a gugliba magyarul, hogy amatőr hajóépítés, vagy valami hasonlót – már a fene se emlékszik- és láss csudát, megjelenik a www.hajoepitok.hu oldala. Legnagyobb ámulatomra kiderült, hogy kies hazánkban is igen lelkes kis csapat hódol ennek a szenvedélynek. Most, amikor a harmadik hajómat építem, csak most tudatosodott bennem, hogy ez valóban szenvedély, ámbár egy hajóépítő ismerősöm már korábban figyelmeztetett, hogy könnyen azzá válik. A kollégák mindenfélét építenek, kenut, kajakot, vitorlást, motorost, szóval mindent ami vízen úszik és embert hordoz.
Rögtön az elején le is szögezhetjük, hogy átlagos kézügyességgel megáldott ember átlagos barkácsfelszereléssel különösebb gond nélkül megépíthet egy egyszerűbb vitorlást, motorost, horgászladikot. Ezek általában rétegelt lemezből készülnek, az úgynevezett stitch and glue, vagyis kötözd és ragaszd módszerrel. Ennek a lényege, hogy életnagyságú szabásminták alapján a rétegelt lemezből kiszabják a hajó elemeit, az élek mentén rézdróttal összefűzik- mintegy összefércelik-, majd epoxigyantával összeragasztják. A végén a hajótest kívül belül üvegszövet bevonatot kap, amit epoxigyantával itatnak át. Az epoxiban az üvegszövet láthatatlanná válik, a szemlélő csak a fa mintázatát- erezetét látja. A belső váz többnyire teljesen hiányzik, vagy csak néhány elemre korlátozódik. A hajótest szilárdságát az üvegszövet bevonat és a merevítő elemek: légszekrények, ülések, dörzslécek együttesen adják. Talán ez a legnépszerűbb és leggyakoribb építési mód az amatőrök körében, nem véletlenül, hiszen olcsó, gyors, nem igényel szakértelmet és komoly szerszámparkot. Természetesen ennek a módszernek is vannak korlátai. Például ilyen módon csak sarkos hajót építhetünk. Aki tehát íves bordaszelvényű hajót szeretne, kénytelen más módszerhez folyamodni. Ebből mindjárt három is kínálkozik: a csíkpalánk-vagy wood strip, a klinker, illetve a could molding, vagyis hidegen ragasztás- formára laminálás. Mindhárom módszer nagyobb igényeket támaszt az építővel szemben, mint a stitch and glue. Legegyszerűbb, leginkább amatőr-barát közülük talán a csíkpalánkos változat. Lényege, hogy egy előre elkészített formán (építőbordákon) vékony tömörfa csíkokat ragasztunk egymáshoz (de nem az építővázhoz) ez adja a hajó külhéját. Kívül, belül üvegszövet bevonatot kap, majd tervtől függően kerülhetnek bele bordák, egyéb elemek. Legnagyobb akadálya ennek a módszernek a megfelelő minőségű faanyag beszerzése. Ez sajnos általánosan is érvényes a hajóépítésre.
Lengyel stitch and glue terv alapján épített hajó
Következő lehetőség a klinker. Nagy hagyományú hajóépítő módszer, most mondhatnánk, hogy „már a vikingek is”, de nem mondjuk, inkább beszéljünk a lényegről. Aki látott régi evezős csónakot, vagy éppen eredeti Folkebootot, az tudja miről van szó. A hagyományos klinker hajókat tömörfa palánkokkal építették, merthogy nem is volt egyebük. Ezeket tárcsás rézszegecsekkel fogták össze, gerincnél, orr-fartőkénél szegezték. Nagy szakmai tudást és kiváló palánkozó faanyagot igényelne egy hagyományos klinker hajó építése, nem igazán amatőrnek való feladat. A Fennvaló kegyéből, és okos embereknek köszönhetően feltalálták az epoxigyantát, a rétegelt lemezt, és ezzel amatőrök számára is elérhetővé vált a klinker építés. Annál is inkább, mert leleményes tervezők a tradicionális sokpalánkos módszert egyszerűsítették, megalkotva az ún. „plywood lapstrake” hajókat, amelyeknek oldalanként 4-7 palánkjuk van, miáltal az egész konstrukció kissé leegyszerűsödik. Ugyanúgy építőbordákon történik az építés, mint a csíkpalánkos módszernél. Erre kerül a gerinc, orr-fartőke, vagy fartükör, ezekhez – és egymáshoz ragasztjuk a rétegelt lemezből vágott palánkokat epoxigyantával. A végén, mint egy dióhéjat, leemeljük a hajót az építővázról, megfordítjuk (minthogy fejjel lefele építkeztünk), majd elvégezzük a belső munkálatokat. Ezzel együtt nem egyszerű megépíteni egy ilyen hajót, aki belefog számítson egy kis bíbelődésre. Ám az eredmény lenyűgöző. Olyan „igazi hajó” küllemük van ezeknek a járgányoknak, amellett könnyű, merev, strapabíró alkotmányok. A módszer költséghatékonynak is tekinthető.
Egy elemzés szerint, egységnyi hajóra számítva a következőképpen alakulnak a költségek a módszer tükrében:
stitch and glue – 90%
clincer ply – 100%
cold moulded – 105 %
strip plank – 120% ( csíkpalánk)
poliészter- üvegszál – 115%
Az adatok persze tájékoztató jellegűek, esetenként nagy eltérések is mutatkozhatnak. Tudni kell, hogy a fent leírt módszerekkel a két méteres törpe ladiktól a kenun, kajakon át 23-24 lábas túra vagy akár versenyvitorlásig bármit építhetünk. Cold moulded módszerrel kevesebben próbálkoznak. Leegyszerűsítve arról szól, hogy egy formára furnércsíkokat ragasztunk több rétegben epoxival , ezáltal egy „varratmentes” testet kapva, ami a tömegéhez arányítva igen szilárd. Hagyjuk meg ezt is a profiknak. Amivel végképp nem bajlódnak az amatőrök, leszámítva igen elszánt és képzett nehézfiúkat Amerikában és más elvetemült tengeri országokban, az a carvel hajóépítés. Leginkább nagy-nagy vízkiszorítású- tradicionális vitorlások, halászhajók, stb. épülnek ilyen módon.
A fentieket a teljesség igénye nélkül, vázlatosan, mintegy ízelítőnek szánva írtam. Akit mélyebben érdekel a téma, kitűnő könyvekből tájékozódhat, a neten meg annyi adatot talál, amennyit haláláig sem tud feldolgozni. Rengeteg külföldi fórum foglalkozik a témával, magyarul csak egy, a www.hajoepitok.hu. Szeretettel várjuk a lelkes érdeklődőket.
Összefoglalva a dolgokat, a hajóépítés megvalósítható önerőből, jóllehet, némileg drágább sport mint az asztalitenisz. Az amatőröknek szánt kismillió terv közül mindenki találhat ízlésének megfelelőt. Az élmény, hogy saját hajómat építem semmivel nem hasonlítható össze. Kitűnő alkalmat ad májunk hizlalására, amikor a kikötőben körülállják a hajónkat, és vadidegenek kérdezősködnek, dícsérnek, vagy néma irigységgel bámulnak, ki-ki vérmérséklete szerint. Nos, szándékom az lett volna csupán, hogy a kedves olvasót is megfertőzzem orvul a hajóépítés vírusával. Remélem, a betegség heveny lefolyású lesz, és még több saját építésű hajócska hasít majd a hazai vizeken.
Sztojka László
forrás: www.porthole.hu