Üvegszálas erősítés

Egy pár szó az üvegszövetről

A rétegelt lemez könnyű üvegszövettel való laminálása sokban hozzájárul a hajó erősségéhez és hosszú élettartamához. A vékony lemezből készült, mindkét oldalon laminált hajótestek különösen erősek, viszont súlyuk csekély. A 3-5 mm-es rétegelt lemezből készült hajókat ajánlott kívül-belül üvegezni, hacsak nem fordítunk különös figyelmet a hajótest megóvására, és a tárolás is  zárt és száraz helyen történik. Az üvegszálas laminálásnak nagy munkaigénye van, ezért komoly odafigyelést igényel, viszont alkalmazása megtérül.

Az erősítés történhet a felületnek megfelelően előre kiszabott üvegszövettel, , vagy üvegszövet szalaggal, ha csak az éleket és a sarkokat szeretnénk erősíteni. Az üvegszövet súlyát (g/m²) a várható terhelésnek megfelelően válasszuk ki.

Száraz módszer: az amatőr hajóépítők leginkább ezt a módszert alkalmazzák, ahol a száraz fafelületen elhelyezett üvegszövetet felülről lefelé haladva nedvesítik át spatula és henger segítségével. A spatulát leginkább nagy felületeken alkalmazzák, a hengert pedig még be nem szerelt alkatrészeknél a munkaasztalon. A nedves módszert leginkább függőleges felületnél használják – ott a fafelületet előzetesen átkenik egy réteg gyantával, és utána helyezik rá az üvegszövetet.

A henger használatának egyik trükkje az, hogy a nagyobb felületű üvegszövetet először néhány ponton átnedvesítjük, ezzel odarögzítjük a felülethez, majd ezekből a pontokból kiindulva végezzük a teljes átnedvesítést (így lehet megelőzni a szövet ráncosodását). Amikor az egész szövet átnedvesedett, akkor menjünk végig a hengerrel az egészen még egyszer, hogy mindenhol egyenletes legyen a gyantamennyiség.

A második (fedő) réteg felvitele történhet a wet-on-wet módszerrel – ezt mindig hengerrel végezzük.

Miután az előző réteg kissé ragacsossá kezd válni, vigyünk fel újabb epoxi rétegeket, amíg a szövet felületi érdessége el nem tűnik. A megfelelő vastagságú fedőréteg azért fontos, hogy a száradás utáni csiszolás során ne sértsük meg az üvegszövetet, amely gyengítené a hajótest szerkezeti erősségét. Szintén fontos, hogy megvárjuk a térhálósodás kezdetét (= ragacsossá válás), különben a szövet felúszhat a gyanta felszínére, növelve az utólagos munka mennyiségét és az újabb rétegek számát.

Jó tanácsok az üvegszövetes lamináláshoz

Ha az üvegezett felületre festést vagy lakkozást is tervezünk, az utolsó epoxi rétegbe keverhetünk kis mennyiségű kitöltésre használt sűrítőport, mert az csökkenti a megfolyás esélyét, és a végső csiszolást is könnyíti.

A legtöbb üvegezés nyers fafelületen történik. Gondoskodjuk a felület simaságáról, amelyet finom csiszolóval hozzunk létre.

Minél nagyobb a felület, annál gyorsabban kell dolgozni. Ezt mindig vegyük figyelembe a munkafolyamat tervezésénél.

Utómunkálatok

A laminálást követő nap, amikor az epoxi még nem kötött meg teljesen, egy éles véső vagy hántológyalu segítségével távolítsuk el az üvegszálas szövet vagy szalag szélének peremét úgy, hogy a fába ne vágjunk bele.

Ezután végezzük el a csiszolást, amelyhez leginkább 80-100-as csiszolóvászonnal ellátott excenter csiszolót javaslunk. A nehezen hozzáférhető helyeken kézzel végezzük a csiszolást. A szövet peremének csiszolására különösen figyeljünk. Addig végezzük a csiszolást, amíg a felület teljesen matt nem lesz. Vigyázzunk, hogy ne csiszoljunk bele a szövetbe és a fát se sértsük meg, de ha mégis így történt, javítsuk a hibát epoxival.

Az üvegszövet vágása

Az üvegszövetet legpontosabban a szálak mentén lehet vágni úgy, hogy egy szálat kihúzunk, az összekötő szálakat pedig egy éles ollóval, vagy tapétavágóval átvágjuk. Ily módon készíthetünk saját üvegszálas szalagot is a sarkok laminálásához. Összetettebb formák vágásához használjunk jó minőségű, éles ollót.

Sarkok és élek üvegezése

A sarkok és az élek a hajó legsérülékenyebb részei, amelyek – sokszor a lécvégek miatt – sérülés esetén sok vizet szívhatnak magukba, ezért fontos a megerősítésük.

A teljesen sarkos széleken nem tud megtapadni az üvegszövet, ezért azokat érdemes lekerekíteni. Ha ez nem lehetséges, akkor a sarokra hajló szövetet ollóval középen vágjuk át, majd a keletkezett két fület henger segítségével hajtsuk át egymáson úgy, hogy a szövetdarabok egymáson átfedve, jól letapadva képezzenek erős védelmet.

A hosszabb éleken egyszerűen hagyjuk túllógni a szövetet, amelyet száradás után egy éles késsel eltávolíthatunk. Vágás után csiszoljunk is, mert az üvegszövet széle éles lehet.

Ha a szövet sehogy sem akar a kívánt helyre tapadni lamináláskor, akkor keverhetünk egy kevés sűrítőport a gyantába (amitől az kissé ragacsosabb lesz), vagy használhatunk hőlégfúvót a kötés felgyorsításához.

Egyéb jó tanácsok

Az epoxi gyanta bekeverése: Az epoxigyanta drága dolog – ezért ha az adott munkafolyamatban marad egy kevés bekeverve, gyakran érzünk csábítást, hogy valahová felkenjük. Ne tegyük! A hajó gondos tervezés során megfelelő szilárdságúra lett tervezve – ne növeljük feleslegesen a súlyát újabb rétegek felhordásával.

A keverési arány: mindig kövessük a forgalmazó által előírt keverési arányt, amely általában szobahőmérsékleten, tömegarányban (gramm) van megadva (néha térfogatarányban). A pontatlan keverés túl gyors térhálósodást vagy nem megfelelő reakciót eredményezhet.

A bekevert epoxi melegszik: amikor a kémiai reakció (térhálósodás) túlságosan előrehaladott állapotba kerül, a bekevert gyanta melegedése megindul. Ebben az esetben ne sajnáljuk a maradékot inkább kidobni. A felmelegedett epoxival nem lehet szép felületet képezni, és a ragasztási hatékonysága is csökkenhet.

Keverőedény: az epoxi keveréséhez a legpraktikusabb edény a levágott peremű papírpohár. Legfőbb előnyei az olcsóság, valamint az, hogy a szélén jól le lehet húzni a keverőpálcára ragadt epoxit. Ezen kívül az edény alja derékszögű, ami lehetővé teszi a jó átkeverést (szintén szögletes keverőpálcával), így nem marad az edényben nem térhálósodott gyanta. Az edény oldalára mindig ráragad valamennyi gyanta, amely nem lépett reakcióba a térhálósítóval, ezt a nem jó keveréket gyakran alkalmazzák utolsó rétegként (kikapargatva az edényből), ami nem megfelelő végeredményt eredményez. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a gyantát bekeverés után átöntjük egy másik edénybe, és onnan dolgozzuk be.

A megfelelő térhálósítás: A megfelelő térhálósodás egyik alapfeltétele a pontos keverési arány. Ehhez javasoljuk a digitális mérleg használatát.

Az epoxira jellemző, hogy teljes vastagságában egyszerre köt meg, viszont a külső felületen a kötés sebességét és eredményét jelentősen befolyásolja a levegő hőmérséklete, páratartalma. A bevont, epoxizott felületet ezért érdemes lezárni valamilyen műanyag fóliával, amely a kötés után könnyen eltávolítható, viszont a kötés teljes vastagságban egyenletes lesz. További módszer (a fólia helyett) a gyanta felületének hőkezelése kb. 70 Celsius fokon (hőlégfúvóval), ez a módszer viszont óvatosságot igényel – javasolt a gyakorlása.

Lécvégek (bütü) ragasztása: a lécvégeket (vagy a rétegelt lemez szélét) ragasztás előtt javasolt beereszteni egy-két réteg gyantával, mert a nagyobb nedvszívó hatás miatt a ragasztás hatékonysága csökkenhet, ha a fa még nem telítődött.

Ha csak a végeket szeretnénk bevonni, akkor érdemes az első réteget enyhén sűríteni, a további epoxi-rétegek felvitele előtt.