Szerkezeti ragasztás

Ragasztás előtt mindig végezzünk szárazpróbát, hogy az esetleges méretezési hibák időben kiderüljenek.

A ragasztás egy több lépésből álló folyamat. A ragasztandó felületeket előzetesen nem besűrített epoxival egy rétegben kenjük le. Ezután az epoxit sűrítsük, és vigyük fel az egyik felületre. Végül a két alkatrészt nyomjuk össze, rögzítsük, a kinyomódott ragasztót pedig távolítsuk el.

A felületek előzetes epoxizása azért fontos, mert a kezeletlen fa, vagy akár a megcsiszolt, már korábban bevont (vagy üvegezett) felület az epoxi egy részét beszívja, viszont az utána felvitt sűrített epoxi állagát már nem rontja. Az első epoxi réteg felvitele hengerrel javasolt, mert az gyorsabb és tisztább.  

A nagy nedvszívó képesség miatt a lécvégeknél és a ferde átlapolásnál az előzetes epoxizást akár több rétegben is végezhetjük.

A ragasztáshoz szükséges epoxi besűrítését végezhetjük finom fűrészporral vagy kifejezetten erre a célra kapható sűrítőporral (pl.: Treecell, Aerosil).

A ragasztó felvitele keskeny felületekre történhet simítózáras polietilén nyomózsákkal. A kinyomott ragasztócsíkot a lécen az ujjunkkal oszlassuk el, nagy felületek esetén pedig használjunk barázdált spaklit.

A sűrített epoxival történő ragasztásnál nincs szükség nagy erejű összenyomásra a megfelelő kötéshez. Az összenyomáshoz használhatunk szorítócsipeszeket, párhuzamszorítókat, súlyokat, vagy akár ragasztószalagot. Az összenyomáskor kinyomódott ragasztót még száradás előtt távolítsuk el.  A szorítókat csak teljes száradás után távolítsuk el.

Az összepréselés alternatív módszere: ha nincs elég szorítónk, akkor használhatunk csavarokat is a ragasztáshoz szükséges ideiglenes rögzítés létrehozásához. Az alkatrészeket maradék rétegelt lemez darabokból vágott alátétekkel védhetjük meg a csavarfej által okozott károsodástól. A csavarokat a szárazpróba során, az előfúrást követően próbáljuk a helyükre – ez ragasztáskor az alkatrészek pontos összeillesztésében is segít. A csavarokat a ragasztást követően 6-8 órán belül távolítsuk el, mielőtt az végleg odaragad a fához, ha ez mégis megtörténik, akkor használjunk forrasztópákát (lásd utolsó fejezet). A csavarok helyét később töltsük ki sűrített epoxival.

Vízszintes felületen történő ragasztásnál használhatunk szögeket is, amelyek a csavarnál kisebb lyukakat hagynak, és ritkábban ragadnak be a ragasztó száradása után.   

A fent látható illesztésnél a két alkatrész alá ragasztószalag került, ami megakadályozza a munkapadhoz ragadást. A szögek beverésével kialakított résbe előzetes epoxizás után sűrített gyanta került egy nyomótasak segítségével.

A szögek használhatók még a fenékpántos hosszanti illesztésnél (pl.: Eureka kenu, lásd fent), illetve jól beváltak a szorítókkal való ragasztásnál is, mert meg lehet velük akadályozni az alkatrészek elcsúszását.