Az első magyarországi GIS

Tibor nevű hajóépítő élménybeszámolóját olvashatjuk az első magyarországi GIS (Goat Island Skiff) vízre-tételének tapasztalatairól:

Végre elkészült a GIS-em, már nagyon vártam! Ha jól tudom, akkor ez az első, ami elkészült Magyarországon. A következő pár sorban szeretném megosztani veletek a két próbautam történetét és természetesen kedvet csinálni az ilyen kis hajók építéséhez. Higgyétek el nekem, hatalmas élmény azzal a hajóval szelni a habokat, amit a saját kezünkkel építettünk.

A próbaút előtti hetekben össze kellett szednem magam, hogy meglegyen minden. Befejezni az utolsó simításokat, megvenni a köteleket, felszerelni a kormányt stb … De végül sikerült! A hajó építese során megtanultam, hogy nem szabad fennakadni a dolgokon, így vagy úgy meg kell oldani őket. Ez a hozzáállás sokat segített a finishben! A munkálatok végéhez közeledve már sokszor gondoltam, hogy egy-két hét van csak hátra, de be kellett látnom, hogy minden apróság időt vesz igénybe. Még egy olyan látszólag kis dolog is, hogy vegyek egy bikát az árbocra. Nem is sikerült, nem bírtam kivárni (elfogyott a kis bika a vitorlás boltból és nem akartam emiatt elhalasztani a vízretételt), inkább kikötöttem a vitorla felhúzókötelét a habléchez.

Az első próba a hajóval augusztus 16-án Balatonfüzfőn volt. Ott ismertem egy kis helyet a strand mellett jobbra, ahol le lehet engendni könnyen a hajót. Sok szörfös jár oda és olyanok is, akik hasonló kis vitorlásokkal hajóznak. Szél volt rendesen, a windguru szerint 10-12 csomó. Levettük a hajót a kocsi tetejéről és öszeszereltük a parton. Már akkor is sokan megnézték, szép kis hajó. Ezután jött csak a java, vízre tettük! Aztán beeveztünk egy kicsit, hogy még véletlenül se sodródjunk a fürdőzők közé.

Ha egy kicsit rutinosabbak lettünk volna, akkor még a parton felhúzzuk a vitorlát és hagyjuk lobogni, amíg beevezünk. De hát elsőre semmi sem megy egyszerűen. Bent a nyílt vízen friss szélben nem kis kaland volt felhúzni J. A hajó elég ingatag volt ahhoz, hogy ott a hullámzó vízen a csónakban állva felhúzzam, esetleg igazgassam a vitorlát. De hát nem volt mit tenni, végülis sikerült. A friss szélben elindultunk átszelni a fűzfői öbölt, Almádi felé tartottunk. Az izgalmak közepette csak tartottuk az irányt. Nem nagyon próbáltunk fordulni-perdülni, inkább csak a helyzetet próbáltuk uralni. Sajnos mikor már közelebbnek látszott Almádi, mint Fűzfő egy komoly havária történt. A kormánylapát felfüggesztése kiszakadt, nem bírta a megpróbáltatásokat. Így a vitorlát azonnal le kellett engedni és maradt az evezés. Nem akarom szépíteni a dolgot, nem volt egyszerű kievezni a szélben, ami folyton elfordította a csónakot. Végülis partot értünk kb egy óra kemény evezés után. Itt szeretném felhívni a figyelmet a biztonságra! Bár úszni tudunk, mentőmellényt nem árt viselni, főleg, ha friss a szél. Mericske mindig legyen nálunk, nem árt ha van. Ha szükség lenne rá és nincs, akkor nagyon tud hiányozni! Az evező is fontos dolog! Hiába nem evezni indulunk, hanem vitorlázni, sosem lehet tudni, hogy mikor lesz rá szükség. És mindezekre fokozottan figyeljünk akkor, ha egy új hajót próbálunk ki! Ezután a kis baleset után erősítettem meg a kormány felfüggesztését is. Azóta már tudom, hogy bevált! Kár lenne tagadni, nem ment minden simán. De hát ez volt az első útja, minden egyes percét élveztem. Nagyon izgalmas volt! Ez inkább egy olyan főpróba volt, szerettem volna tudni, hogy minden rendben van, úszik, irányítható stb… Azt már ugye tudjátok, hogy volt némi kaland a kormánnyal. Még azt is el kell árulnom, hogy a mericske sem volt felesleges kellék. Nem volt alkalmam korábban kipróbálni a hajótestet, bíztam benne, hogy nem fog ereszteni sehol sem. Sajnos volt egy kis szivárgás a swertszekrény környékén. Nem volt veszélyes, de azért annyira igen, hogy később ki kelljen javítani. 2 óra alatt azért állt némi víz a fenéken, amit részben mi hordtunk be, részben pedig a swertnél szivárgott. Az első út inkább tanulságos volt, mint élvezetes, de igazából nem is számítottam másra.

A második út már sokkal simábban ment. Ismét Balatonfűzfőre mentünk. A megerősített kormánylapáttal és némi rutinnal már minden rendben volt. A hajót is hamarabb sikerült összerakni, de még mindig nagy szükség lenne az utánfutóra. A kocsi tetején a szállítás nem gond, de felrakni és levenni nem egyszerű. Ezen a rutin nem segít, egyszerűen csak nehéz! Főleg akkor, ha már hazafelé tartunk és vizesen kell a hajót felemelni. De sebaj, a vitorlázás minden nehézségért kárpótol és a parton szinte mindig vannak, akik szívesen segítenek! Szóval másodszorra a hajó összekészítése már gyorsabban ment, hamar vízre tettük. Még sekély vízben felhúztuk a vitorlát, amíg az egyikünk bent állt és fogta a hajót, aztán már csak el kellett indulni.

A szél ismét rendesen fújt. Sajnos a széljelzést nem sikerült rendesen megoldani, úgy, hogy látható helyen is legyen, és jól jelezze az irányt is. De ez azért nem hátráltatott nagyon. Figyeltem a többi hajó vitorláját, és abból jól lehetett látni, hogy honnét is fúj a szél. Szerencsére jó idő volt, sokan voltak kint az öbölben! Jó két órát sikerült vitorlázni, ismerkedni a hajóval. Ekkor éreztem igazán, hogy minden rendben van. Megérte megcsinálni ezt a hajót és nem csak szép lett, hanem jól is megy. Gyors és kezelhető is. Persze lesznek még praktikák, amire rájön az ember. A lényeg az, hogy a második útnak már minden percét élveztük. Minden összejött, jó volt az idő és a hajó is tökéletesen viselkedett. Nem is sikerülhetett volna jobban!

Remélem, ezzel a kis beszámolóval sikerült felkeltenem jónéhányótok érdeklődését. Azt szerettem volna megmutatni, hogy a vitorlázás nem elérhetetlen dolog, amit csak a tehetősek engedhetnek meg maguknak. Szinte mindenki tudja a maga szintjén művelni ezt a sportot! Én első lépésnek egy saját magam által épített hajót képzeltem el, ami aztán a GIS lett. Ez hordozható, elfogadható árú és mégis jól használható. Nem vezettem részletes listát a számlákról, de ha odafigyelünk a költségekre, akkor biztosan meg lehet építeni 150000 Ft-ból. Amit nem is kell egyszerre kifizetni, ez szerintem szintén megkönnyíti a helyzetet. Aki többet költ rá, márkás csigákat szeretne, annak sem kerül többe 200000 Ft-nál. Viszonyításképpen egy új műanyag kalózt 1200000 Ft-ért láttam a Budapest Boat Show-n tavasszal. Persze ez a két véglet és bár méretre ugyanakkorák, mégis két különböző kategória. A saját kezünkkel épített hajót mindig jobban fogjuk szeretni, még ha nem is annyira tökéletes. A gyári pedig egy kényelmes megbízható megoldás. Nem mellesleg azzal nem is lettek volna ilyen kalandok a kormánnyal és a swertszekrény körüli eresztéssel. De nekem így is jó volt, van mire emlékezni J! Ahogy egy hajós cikkben olvastam: a tulajdonost a hajójához érzelmek fűzik, nem azért birtokolja, mert megéri (pl bérelni sokkal olcsóbb!). Talán ez a saját kezűleg épített hajóra még inkább igaz.

Most már itt az ősz. Az én hajóm sajnos a szezon végére készült el, de tavasszal egy új kezdődik! Én azt javaslom nektek, hogy, ha szeretnétek építeni, akkor hajrá! Álljatok neki minél hamarabb, hogy jövőre már vízen lehessen. Aki végigcsinálja, nem fogja megbánni. Találkozzunk jövőre a Balatonon!

Tibor építéssel kapcsolatos tapasztalatait a ‘Projektek’ rovatban olvashatjuk (link)