- Hírek
-
by Csaba Mezei
Hagyományos stílus a mai világban
Mióta ráleltem a hajóépítésre, mint szabadidős tevékenységre, immár a tizenharmadik hajómat építem. Mindig újabb technikákra, hajókra és tervekre vadászom. Építettem lécpalánkolt kenukat, stich-and-glue és skin-on-frame kajakokat, no meg számtalan evezőt faragtam.
Most éppen egy kis motorcsónak és egy kisvitorlás van a padokon.
Ennek az összefoglalónak a megírásához egy délutáni portyázásom utáni FB-posztom kapcsán Márkus István barátommal csevegve jutottam el. Javasolta, hogy osszam meg tapasztalataimat hajóépítő közösségünkkel a skin-on-frame (továbbiakban: SOF) módszert illetően. Én húzódoztam a technika egyszerűségére hivatkozva, ő pedig végül meggyőzött, hogy idézem: ” Egymás támogatása, a legkisebb tudás átadása, szeretettel, sokszor nagyobb hatással bír, mint egy tudományos dolgozat, amit csak a még három hasonló beavatott ért és nem lesz haszna a gyakorlati élet számára. Mi örömöt tudunk termelni egymásnak és örülni tudunk egymás örömének és ez egy csodálatos dolog szerintem!” Nos, szerintem is! Úgyhogy megpróbálkozom vele.
Történet:
A SOF hajók közül szinte biztos, hogy a guffa az elsők között volt, ez megjelent mindenhol, Vietnam, Csendes óceán szigetvilága, Írország (Coracle), Közép-Amerika (Bull boat). Aztán a nádszerkezetek a Tigris és főleg az Eufratesz vidékén stb.. Az eszkimó kajak valószínűleg jóval ezek után jött csak, az utolsó jégkorszakot követően. (forrás: Kis András/Eventus/) Robert J. Flaherty: Nanook of the North (1922) c. filmje egyike az első természeti népeket dokumentáló alkotásoknak. A kajak, -az iglu mellett-, az eszkimók szimbolikus tárgya, szervesen hozzátartozik a mindennapokhoz, elválaszthatatlanok tőle.
Az archaikus építési módot később, a hatvanas évek végén, kanadai és Egyesült Államok-beli filmesek vették fel. Itt végig követhetőek az építés fázisai lépésről lépésre.
A gyér növényvilág miatt az északi népek az áramlatokkal érkező uszadék fát használták és nem nagyon lehetett válogatni a méretet és minőséget illetően. Az így fellelt anyagokra valamint primitív szúró és vágó eszközökre hagyatkozva, néha szó szerint foggal-körömmel készültek el ezek a hajók. Ínnal varrtak, rögzítettek. A „skin” itt még valóban állatbőrt jelentett. Mérőeszközök nélkül, a saját testméreteikhez viszonyítva határozták meg a dimenziókat (bővebben itt). Többek között a láb és hüvelyk mértékegységeink beszédes tanúi ennek.
A módszert mai technológiai adottságokra átültetve egy igen könnyű, gyors, praktikusan szállítható és bizony szép hajóformák egész sorát felmutató ága alakult ki a hajóépítésnek. Az eszközigény minimális, az elkészítési idő rövid. A költségek szerények. Igazából csak kevés famunkában és varrásban való jártasság szükséges hozzá. A harmadik kajakot barátom építette az én asszisztálásommal. Fűrészárutól indulva, kb. negyven-ötven óra munka után már kétszer lelakkozott, kész hajót tettünk fel a tetőcsomagtartóra. Gyakorlatilag egy darab csavar nélkül készül el, ami szerintem izgalmas és érdekes.
Az így épített kajakokkal valódi, bármilyen más módon épült hajóhoz hasonló élményt kapunk. Bár hosszabb túrázásra talán nem alkalmas, de mindennapos portyázásra feltétlenül ajánlom. Én arra használom tavon, folyón és tengeren.
Manapság leginkább kajakok, de kenuk és kisebb számban vitorlások is készülnek ezzel a módszerrel.
Szerkezet:
Maga a szerkezet viszonylag egyszerű elven alapul. Ahogy a nevében is ott van: bőrt feszítettek egy előre kialakított keretre, mellyel aztán megpróbáltak a víz tetején maradni. A bordázott verziókat én nem kíséreltem meg, az valószínűleg tovább tart mire készen lesz és némiképp bonyolultabb is.
Első körben a tartó vagy harántszegmensek és a hosszanti rudazat elkészítésére kerül sor. Majd az összerakás fázisa következik a rögzítésekkel, ami kötözést, hurkolást jelent. Később a vászon ráhelyezése, szabása és varrása jön. A ráfeszítést hővel, egészen pontosan vasalóval érjük el. Vízhatlan az anyag a lakkimpregnálással lesz.
Törésteszt, tartósság:
Az ember azt gondolná, hogy az így épített hajó nem igazán tartós és törékenynek is tűnik. Erre cáfolnak rá a következő kis filmek:
A három kajakból egynél úgy döntöttem, hogy a buggyossága miatt kicserélem rajta a vásznat, így most a fiamén feszül a legjobban az anyag. A tesztet így én is elvégeztem, tőrrel. Tényleg nem volt egyszerű lehámozni a keretről. Én magam másfél éve használom, viszonylag gyakran a helyi tavakon, de voltam vele az Adrián és a Mosoni- Dunán és Rába alsó szakaszán is. Nyilván vigyázni kell a kövekre, nagyobb ágakra, azonban többszöri kavicsra való felfutás után sem mutatkozik károsodás a hajó alján. Kajakjaink kivételekor egy kisebb rongyszőnyeg mindig van velünk, azzal minimalizálni lehet ezt a veszélyt is. Ezen kívül portyáim során egy kevés Duct Tape-et mindig hordok magamnál. Az „ördög nem alszik” alapon.
Biztonság
A biztonságot illetően ugyanazok a szabályok vonatkoznak az így elkészült hajókra, mint bármelyik másikra. Alapvetően a hajó formája, hossza, szélessége határozza meg a stabilitást és nem az építési mód. Esetleges boruláskor a felhajtóerő határozza meg, hogy egy úszó test elsüllyed-e, vagy sem. Mivel a hajó keret fából van, így az nem fog elsüllyedni. Mindezt lehet növelni légzsákokkal vagy pl. levegővel töltött PET-palackkal. Egy órás evezés után kb. egy pohárnyi víz gyűlik össze az alján. Sejtésem szerint nem az anyag ereszt, hanem a varrás apró lyukain szivároghat a víz. Mennyiségét tekintve nem zavaró, szivaccsal, egy mozdulattal kitörölhető.
Tervek:
Néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
Seawolf kayak
Made-kayaks
Paddling-light
…és a kivitelezések:
itt, itt és itt
Az én hajóm:
Kudzucraft, Vardo: kecses, 12kg, gyors tengeri kajak. Nagyon szeretek vele evezni. Többek közt azért esett rá a választásom, mert jó és részletes videó dokumentációval rendelkezik a Youtube-on, illetve a Woodenboat Forum-on bőséges fotódokumentációval támasztja alá mondandóját, valamint rendszeresen jelentkezik poszttal a Facebook-on is.
Később, amikor megérkezett a terv, derült ki számomra, hogy a vele érkező írott dokumentációja is kiváló! Ezen kívül vettem még egy könyvet, amit szintén a Kudzucraft adott ki:
A honlapon megtalálható többi tervet is érdemes végigböngészni, mindenki kedvére szemezgethet kisebb és nagyobb, gyorsabb és stabilabb hajók között. A hajók tulajdonságai összehasonlító táblázatban is megjeleníthetőek.
Famunka
Az első és talán a legfontosabb dolog a faanyag kiválasztása. Én vörösfenyőt választottam, amivel különben is szívesen dolgozom, szívóssága és tartóssága miatt nem véletlenül kedvelt fa évszázadok óta a hajóépítők körében. Fontos, hogy csomómentes anyagot válasszunk, még akkor is, ha emiatt mélyebben a zsebünkbe kell nyúlnunk. A hosszanti lécek keskeny átmérője tényleg nem tűr meg anyaghibát.
Az építéshez szükséges még egy pad/asztal kialakítása, amin maga az egész építési folyamat zajlik. Ezt olcsó MDF-lapból meg lehet építeni, terv a dokumentációban benne van.
A harántszegmensek, amelyek a kajak oldalirányú dimenzióit meghatározzák, rétegelt lemezből készülnek. Ezt először szalagfűrésszel és/vagy dekopírfűrésszel kivágjuk. A végleges kialakítást csiszolással, esetleg asztali maróval érjük el.
A haránt-szegmensek pozicionálása a padon hosszában és magasságban (térben) megtörténik, majd jön a hosszanti lécek rögzítése. Ezt még több kéz mellett is érdemes gumipókokkal és spaniferekkel megtámogatni.
Amikor a lécek nagyjából a helyükre kerültek, addigra már látszik a kajak végleges formája. Ezt kell véglegesíteni az „ízesülések” összekötözésével. Ez viasszal kezelt úgynevezett műínnal történik, melyről sajnos csak német nyelvű linket tudok megadni.
A speciális csomózást a Kudzucraft videója jól elmagyarázza, megmutatja.
Én fontosnak tartom a lábtartó behelyezését, egy ideálisabb erőkifejtés érdekében és számomra a kényelem miatt is. Egy ilyet építettem be a hajóba.
Igazából pusztán erősítésképpen itt, kivételesen, üvegszálas epoxyerősítést alkalmaztam, ez az egyetlen hely ahol strukturális csavar került behelyezésre.
Az ülőrész kiszabása és bekötözése a következő lépés. Nem érdemes meghosszabbítani, ezt a tervező hangsúlyozza is, a terven szereplő méret tökéletesen megfelel a célnak.
A cockpit gyűrűjének a kialakítását egy korábbi kajakomról másoltam, a tervben egy másik, egyszerűbb gyűrű található meg.
Ezt követően jött a fa olajos impregnálása tetszőleges fakezelő olajjal . Lakkozni is lehet, én olajoztam.
Vászonmunka
A vászon kiválasztása igazából ízlés kérdése. A fizikai tulajdonságokról, előnyökről és hátrányokról a könyv részletesen beszámol. Én 250gr/folyóméter, 160cm széles poliészter kerti bútor vászonanyagot vásároltam, ami a teljes hossznál kicsit nagyobbra lett méretezve. Nylonanyag is használható, egy kicsit más fizikai tulajdonságokkal. Lehet átlátszóra is tervezni, a színeket illetően meg tényleg csak a fantázia szab határt.
A varrást lehet erős sebészi varrótűvel és tűfogóval csinálni, én mondjuk egyszerű zsákvarró tűt és 0,8mm-es fehér fonott műszálas zsinórt használtam. A varrás és csomózás fogásait a jutyúbvideók jól bemutatják. A tűfogóra szerintem tényleg szükség van. A fejtetőre fordított kajakra először az anyag hosszanti középvonalát megkeresve ráterítjük, majd a két végétől visszafelé kb. 50-70cmre hosszanti vágást ejtünk, amit aztán adaptáló, tovafutó öltésekkel a keret formájához igazítunk. Amikor ezzel készen vagyunk, akkor a kajakot megfordítva jön a hosszabb és unalmasabb rész, amikor a két végétől a cockpitig végigvarrjuk a középvonalat. A hajlatok, görbületek miatt már a varrás fázisában figyelni kell, hogy sehol ne keletkezzen jelentős anyagtöbblet, mert bár a végén a hőkezeléssel a vászon ugyan zsugorítható, de ennek azért vannak korlátai. Ezért figyeljünk, hogy az anyag ráncainak az eloszlása tényleg egyenletes legyen.
A varrás elkészültével jön a vasalás. Ezt valóban vasalóval végezzük, amit először közepes hőfokon jó kipróbálni. Később felbátorodik az ember, emeli a hőmérsékletet. A leeső anyagokon érdemes előtte gyakorolni, egy keretre feszített vászondarabon, hogy ne a már megvarrt kajakon kísérletezzünk. A cél egy dobszerűen kifeszülő anyagfeszesség elérése. A vasalást adott esetben többször egymás után is elvégezhetjük.
Lakkozás
Én egy poliuretán lakkot választottam, amely kültéri, víz alatti használatra is alkalmas. Rugalmas felületet ad, ami a vászonnál feltétlenül szükséges. Az üvegszerűen kikeményedő lakkok nem erre a feladatra valóak. A cél az, hogy az első rétegekkel mélyen impregnáljuk az anyagot, majd a későbbi lakkozásokkal az anyagvastagságot növeljük. Emiatt így teljesen vízzáró, viszonylag rugalmas anyagot kapunk.
Lakk..
..és a hígítója.
Ez a lakk nekem jól bevált, nem repedezik, kellően rugalmas, egy év után továbbra is vízálló tulajdonságai vannak.
De itt van egy másik típus is, amelyet erre ajánlanak. A könyvben rendszerezve sokféle lakk le van írva. Az amerikai rendeléseket inkább kerülöm, a vám és a hosszú szállítási idők miatt. Csak nélkülözhetetlen, nem helyettesíthető dolgokat vásárolok onnan.
Zsinórozás
A kész kajakot fel lehet „öltöztetni” zsinórozással. Ezt én bőrzsinórral oldottam meg. De tökéletesen megfelel az elasztikus gumizsinór is. Ennél a kajaktípusnál kevesebb lehetőség van a kajak testében elrejteni dolgokat, emiatt ennek a jelentősége itt megnő. Itt használtam még rézcsavart a munka során, de hangsúlyozom, hogy nem szerkezeti elemről van szó.
Tárolás
Kajakom a nappaliban lóg a plafonról. Télen és nyáron, egyenletes szobahőmérsékleten van, ami nyilván jót tesz az állagmegőrzésnek. Fiam kajakja tető alatt van a Balatonon egy verandán, eddig nem látunk rajta jelentős károsodást. Barátom egy csónakházban tárolja a Duna mellett, ő apróbb repedéseket vél felfedezni a felszínen. Ő is és én is idén csiszolószivacsos felület felfrissítés után újralakkozzuk a hajónk alját. Eredményről e tekintetben csak később tudok beszámolni.
A grönlandi evező azaz Greenland paddle
Végezetül szeretnék ajánlani egy, tényleg ehhez a kajaktípushoz való evezőt. Végtelenül egyszerű konstrukció, meglepően keskeny tollal. Viszont, ha kiszámolja az ember a felületét, akkor kiderül, hogy nem marad el a mi európai széles tollú evezőinktől. Maratoni távok megtételére alkalmas, persze, ha az ember megtanulja a megfelelő evezési technikát.
Itt pedig egy bevezető ennek az evezőfajtának a használatába
Az angolszász szlengben csak stick-nek hívják, mert tényleg olyan, mint egy pálcika. Tartalékevezőként nagyobb portyáimon mindig velem van.
Mindent összevetve én úgy gondolom, hogy a fent vázolt technikával, különösebb előképzettség nélkül viszonylag alacsony költségvetéssel, kevés eszközigénnyel egy teljes értékű portyakajakhoz jut az ember, amelynek építése és használata éppúgy nagyszerű élményt nyújt.
Bár én építettem elegáns CLC stich-and-glue kajakokat, magamnak mégis ezt a típust választottam, az egyszerű kezelhetősége és főleg a súlya miatt. Mint említettem, nálam heti kétszeri használatban van, illetve tengeri bevetéseit is kiválóan teljesítette.
Altausseersee, Ausztria
Kanjon Zrmanje, Horvátország
Ugljan-Pasman csatorna, Horvátország
Amennyiben kedvet tudtam csinálni egy ilyen kajak építéséhez, gondolatébresztőként hatottam, akkor már megérte ezzel az összefoglaló kis írással foglalkoznom. Kívánok mindenkinek sok szép élményt a hajóépítő műhelyben és a vízen egyaránt!
fakenubafuramuki
Ottóffy Zoltán
Hungarian