A hajótest 3 db 2440×1220 mm-es lapból kényelmesen kijön, de a hazánkban kapható 1700×2500 nyár rétegelt lemezből mindössze kettő is elég amely az anyagköltséget első körben jelentősen csökkenti. A hajó faanyag költségét 15000 Ft körülre saccoltam, ez epoxi szükségletet pedig 1-2 literre (ez végül egy kicsit több lett).
Megkezdődött a panelek kiszerkesztése, az elsődleges tervrajzok alapján. Közben hallottam, hogy már megépült egy prototípus Kanadában pozitív tapasztalatokkal.
Először 30 cm-ként segédvonalakat véstem fel a lemezre, majd folyamatosan jelölgettem a pontokat.
A görbe vonalakat meghatározó pontokba apró szögeket vertem, amelyekhez szorítócsipesszel egy hajlékony lécet rögzítettem, amely szépen megadta az ívet.
Ezek után jöhetett a kivágás. A hajó fenéklemeze 2 db ugyanolyan formából jön össze, az oldalfalak pedig 4 db-ból. Ezért gyakorlatilag 2 db mesterdarabot kell csak elkészítenem, amelyeket utána átjelölhetek.
A panelek után kivágtam a fenékpántokat, bekevertem egy adag epoxit, amelyet silicellel és treecellel besűrítettem. Felhelyezés után összepréseltem az alkatrészeket – a szorításhoz használt lécek alját és a munkaasztal felületét is széles ragasztószalaggal védtem az összeragadás ellen.
Az építés 2,5 órájánál az összes alkatrészek elő volt készítve, belsejük epoxizva.
Az epoxizás előtt a panelek széleit 20 cm szélességben kimaszkoltam a későbbi ragasztás miatt.
Ezek után jöhetett a hajótest összeállítása.
Alig tartottam a negyedik óránál amikor a hajótestet sikerült összeállítani: a két oldalsó panelt egymásra tettem, és szürke színű erős ragasztó szalaggal összeragasztottam. Ez kissé szokatlan módja a hajóépítésnek, de fontos itt megjegyezni, hogy a hajót max. kb 20e Ft anyagköltségből szerettem volna kihozni (ami sikerüt is). Összeragasztás után 7 db ideiglenes távtartóval létrehoztam a hajótestet.
Ezek után a fenéklemezt felhelyeztem a hajótestre és megkezdtem az „összetűzést” középről indulva. Az ideiglenes összetartást racsnis szorítóhevederekkel végeztem, mert a duct-tape nem volt elég erős, de ahogy haladtam, a sok kicsi szalag darab egyre erősebben tartotta össze a hajótestet, míg végül kialakult a végleges forma (ekkor már a hevederekre nem is volt szükség).
Aznap este még ki is töltöttem a panelek találkozását, de arról nem készültek fényképek, mert nem akartam össze-epoxizni a gépemet, majd a végeredményről teszek fel fotókat. A nagy meleg miatt sajnos nagyon hamar beindult az epoxi, de azért sikerült elvégezni a kitöltést.
Az elkészült hajótestet nézegetve rájöttem, hogy az Eurekánál egyértelműen robosztusabb, stabilabb hajó lesz a SecPerc. Az iránytartás a hajó alján végigmenő gerinc miatt jó lesz – úgyhogy ez a hajó hosszabb távú túrázásra is alkalmas lesz.
A hajó elvileg kétüléses, de a tapasztalatok alapján ez változhat 3 ülésesre. Az építés módszerében is vannak még képlékeny részek. Nem eldöntött, hogy kitöltéssel vagy üvegszálas szalagozással jobb a hajótest belsejét megerősíteni. Én a kitöltést próbáltam ki.
Nyaralásból hazaérve azonnal folytattam SecPerc kenumat. A teljes munkaidő a hajó befejeztével ekkor kb 10 órának tűnt (kicsit több, mint az öt, de azért nem rossz).
Hátra volt még egy kis csiszolás, ülések, dekk meg valami festés.
A felragasztott gerinc és a hajófenék közötti részt microballonnal kevert epoxival töltöttem ki. Megkötés után még dolgoztam egy keveset rajta – gyalulás, kerekítés, csiszolás.
Az a gerinc (vagy akár már uszonynak is nevezhetjük) viszonylag szokatlan szerkezeti elem egy ilyen hajón, Michael Storer innovatív újításainak egyike.
Az építés 10,5. órájánál majdnem készen voltam a SecPerc Kenuval.
Az elülső és hátulsó uszonyt szépen formára csiszoltam, majd kapott még egy üvegszál réteget, hogy tartós legyen. A hajó külseje kapott egy utolsó epoxi réteget, ez később még le lesz festve.
Felkerült a hajóra a habléc is, amely egyszerű, nincs olyan szépen kidolgozva, mint az Euréka, de a célnak megfelel.
Ezek után elkészítettem a mini dekkeket, de úgy döntöttem, előre mégis csak teszek egy légtartályt biztonsági okokból és tárolás miatt is. A dekkek az előző hajóm építéséből megmaradt Okumé rétegelt lemezből készültek, szerintem színben egész jól illik a hajóhoz. A hajó külseje egyébként fehér lesz, a többi natúr.
Elkészült még a középmerevítő is, szintén az egyszerűség jegyében.
Igaz, hogy 10 órán már túl vagyok az építéssel, de végeztem egy-két extra munkát is – úgy gondolom ez még mindig a secperc kategória.
A vízrebocsátás előtt elvégeztem az utolsó munkálatokat A légtartály elkészült, már csak a rekeszfedélt kellett beragasztani. A hajó orrában alul, bekerült egy-egy erősítés, amely az orrész stabilitását növeli. Ha az ülések bekerülnek, már csak a végső festés és lakkozás lesz hátra.
Ezután megtörtént a vízretétel.
A hajó nagyon jól viselkedett a vízen. Nagyon stabil, de meglepően fürge, és viszonylag jól kanyarodik. Persze nem olyan mozgékony, mint az Eureka (a hosszanti gerinc miatt), de egész jól lehet vele kanyarodni. Jól gondolotam, hogy ez egy túrahajó inkább. Szlalom-versenyt nem nyernék vele, az biztos. Amikor ketten eveztünk vele kihúzódtunk az ülések szélére, így könyebbeb elérve a vizet az evezőkkel; a hajó jól viselte, nem billegett. Mindent egybevéve ez egy jó kis stabil, túrahajó, amelyet melegen ajánlok a magyarországi vizekre. Később szeretnék kipróbálni egy kisméretű drop-in vitorlát is a SecPercen.
Frissítés: a hajót már évek óta használjuk nagy örömmel. Kisebb változtatásokat végeztem: a középmerevítő helyett egy kissé előretolt árboctámaszt építettem be, illetve készítettem egy kormányszerkezetet is. Ezen kívül kívülről kapott a hajó egy fehér színt kívül kétkomponensű hajófestékkel. A hajóval gyakran vitorlázunk (egy Solway márkájú ‘drop-in’ riggel, ami egyedül és többen is remek szórakozást nyújt, de természetesen evezni is gyakran szoktunk vele.