Business Joomla Themes by Justhost Reviews

Egy Shetlandi halászbárka építése

A következőkben Sztojka László nevű hajóépítő részletes beszámolóját olvashatjuk egy Shetlandi vitorlásbárka építéséről.

Adatok :

- teljes hossz : 5m
- szélesség : 1,57 m
- tömeg : 100 kg
- vitorlafelület : 9,48 m2
- vitorla opciók: gunter sloop, balanced lug
- típus: double ender beachboat, vagyis tengerparti használatra szánt „duplavégű”
- konstrukció: glued lap plywood, vagyis egyszerűsített clinker
- tervező : Iain Oughtred

ness

A kezdet

Gondolom, mindenkinél úgy kezdődik, hogy áll a vízparton, csorgatja a nyálát és újra-meg újra megállapítja magában, hogy ez nem élet így, hajó nélkül. A tervező, Iain Oughtred egy viking közmondással érzékelteti ezt, miszerint : „ Bound is boatless man”. Azt hiszem, ez nem igényel további elemzést. A sok fogadkozás után elkezdtem hajóterveket keresni, ez több mint tíz évvel ezelőtt történt 2000 táján. Ekkor már 4-5 éve foglalkoztam famegmunkálással és egyértelmű volt, hogy ha valaha hajóm lesz, azt magam fogom építeni. Böngészés közben bukkantam Iain Oughtredre, és beleszerettem a terveibe. Ami elsősorban megragadott nála, hogy a terveinél mindig tradicionális hajótípusokból indul ki és a formavilágot átülteti modern anyagokra és technológiákra. Korábban versenyszerűen vitorlázott,(sok bajnoki cím tulajdonosa) tehát tudja, hogy mitől döglik a légy, vagyis, hogy mitől megy a hajó. A tervein évekig reszelget, miután saját kezűleg megépítette és tesztelte a hajóit. Egy nagyon meggyőző érv az ő tervei mellett, hogy tudomásom szerint az egyike azon kevés angolszász tervezőnek, aki a metrikus méretadatokat is feltünteti a tervein. Végezetül, a világ legrangosabb fahajó-építő magazinja, a ’Wooden Boat Magazine’ forgalmazza a terveit. Ebből következik, hogy nincs ingyen, de megéri a pénzt. És itt egy kis kitérő: Egy (jó) tervben számtalan munkaóra van, vér és verejték. Az említett úriemberről olvastam, hogy napi 16 órákat görnyedt a rajzasztal fölött és így próbált megélni hajótervezésből, építésből. Ennek fényében úgy gondolom, hogy a kb. 100 dollár egy tervért nem sok különösen, ha összevetjük a hajó teljes építési költségével. Tehát a terv szellemi tulajdon, nem másolható, valamint etikusan és legálisan egy terv alapján egy db. hajó építhető. Kitérő vége. A szándékot tett követte – megvettem a tervet.

nb

Miért ez a típus?

Méretei alapján nem lajstrom és vizsgaköteles, könnyen szállítható, belefér a család (4 fő) nagyon tengerálló (a végcél: adriai kirándulások), egyszerű, könnyen kezelhető vitorlázat, gyönyörű forma

Nos, a terv az megvan, már csak meg kellene építeni. És itt jön a bökkenő. Idő és pénz. Nem szaporítom a szót, a terv tíz évre fiókba került. Közben lettek gyerekek, lett kenu, stb., míg aztán az élet úgy hozta, hogy végre megépíthetem, vagyis került pénz és idő is. Közben már 15. éve foglalkozom faművességgel, jól felszerelt műhelyem van, így kicsit bátrabban is ugrottam fejest a munkába.

Előzetes megfontolások:

Mibe kerül? - az attól függ, hogy miből építjük. A tervező kb. 1000 angol fontot szán a hajótestre, illetve kb. 500 fontot a riggre. Már nem emlékszem, hogy ez mennyi volt 2000-es árfolyamon. Mindenesetre én 2011-ben kb. 2500 euróval számoltam, majd kiderül, tudom-e tartani.(Mint utóbb kiderült, nem) Azért euróval, mert a legtöbb anyagot külföldön szereztem be.

Rétegelt lemez:

A legnagyobb egyszeri kiadás a rétegelt lemez. Ezt megint csak kénytelen vagyok részletesebben taglalni. Hallottam már mindenfélét, hogy mi mindenből építenek hajót, számomra azonban ez a kérdés vitán felül áll. AW-100 szabvány szerint ragasztott, hajóépítésre szánt rétegelt lemezből, amennyiben nem famagként szolgál a laminátumban. Ez a minimum kritérium, ezen belül is óriási minőség és árbeli különbségek vannak, határt csak a pénztárca mérete szab. Az okoume jó, de nekem nem tetszett. Lágy fa, nem igazán szép. A következő a mahagóni színfurnéros okoume, az már az én hisztim, hogy nem szeretem a vegyest. (mi van, ha belecsiszolsz a színfurnérba? ) A következő a tömör mahagóni, vagyis minden rétege mahagóni. Ilyet vásároltam. Kétségtelenül ez a legtartósabb, legszilárdabb és szép is. A hajóhoz 16 m2, 10 mm vastag lemezre volt szükség, ez Németországból szállítva, toldáshoz előre megmunkálva, szóval tokkal vonóval 1200 euróba került. Az anyagról még annyit, hogy egy (jól megépített) rétegelt lemez hajó minimális gondozással is legalább 30 évet él, ha nagyon benne laknak, elvileg korlátlan az élettartama, vagyis amíg a ragasztás el nem enged (anyagfáradás). Ezt érdemes megfontolni az anyagbeszerzéskor, vagyis kár lenne, hogy a sok száz munkaóra eredménye csak néhány évig tartson. Tudtom szerint ma a legjobb – olcsóbb – európai beszerzési forrás a német ’Sommerfeld und Thiele’ cég. Maguk gyártják a lemezeket, hajógyáraknak szállítanak, nagyon megbízhatóak. Minőségileg a legjobb, és a legdrágább is egyébként a holland ’Bruynzeel’.

Ragasztó:

Úgyszintén örökös vitatéma. Szakkönyvek szerint, ami szóba jöhet, az nagyjából: epoxi, rezorcin, poliurethán (D4-es pvac-tól mindenkit eltanácsolnék)

Epoxi a leggyakoribb, legnagyobb a szakirodalma. Pl.: ’The. Gougeon Brothers on Boat Construction’. Ez az epoxi bibliája, gyakorlatilag a West System gyanták felhasználói útmutatója egy nagyon vaskos kötetben, de felöleli a hajóépítés teljes tematikáját. Németül is kapható.

Epoxi nem egyenlő epoxival. Ez már saját tapasztalat. 15 év alatt volt szerencsém mindenféle epoxival ragasztani. Az olcsó, mint mindenben itt is általában gyengébb. Rossz tapasztalatok után hamar letettem a no-name gyanták használatáról. Tehát hajóépítéshez márkásat, Pl. West System, International Epiglass, RG, stb.

Rezorcinról nincs tapasztalatom, poliuretánnal most kísérletezem. Egyszerű a használata, vörösfenyővel kitűnő eredményeket értem el, a tölggyel kevésbé. Árbocot és vitorlarudakat ragasztottam vele, majd meglátjuk, hogy tart…

A hajóhoz egyelőre 2 x 3,5 L Epiglass gyantát vettem, ára összesen: kb. 300 Euro

Az epoxinál fontos a lejárati idő figyelembevétele!!

Kétéves megmaradt epoxival ne ragasszunk hajót, a szilárdság lényegesen csökkenhet!!

Faanyag :

Orrtőke, fartőke, gerinc, hajóperem, bordák: keményfa – tölgy, akác, esetenként kőris (nem tartós), de lehet vörösfenyő is (szigorúan csak gesztfa, érett, hajóépítő minőség).

A tölgyet nehezebb ragasztani, erről később még lesz szó, akácból nehéz hosszabb egyenes rostfutású darabokat beszerezni. Az akác egyébként az amerikaiak kedvelt hajóépítő fája.

Én tölgyet használok, ez volt nekem raktáron, egyébként is be lehet szerezni normális minőségben. A tölgy szijácsa nem kerülhet hajóalkatrészekbe!

Árboc, vitorlarudak: tűlevelű fafajok. Ideális a ’sitka spruce’, de megfizethetetlen. Jó a lucfenyő, de nagyon nehéz megfelelő minőséget találni. Vagyis: sűrű évgyűrűkkel, csavarodás-mentes, egyenes szálú, ágmentes, vagy nagyon pici ághelyekkel (3-4 mm )

Én sajnos csak vörösfenyőt találtam megfelelő minőségben. Viszonylag nehéz, nem elég rugalmas, ellenben tartós, jól ragasztható, kopásálló. Majd meglátjuk, hogy szuperál…

Minden fára vonatkozik!

Lehetőleg természetesen száradt faanyagot használjunk! Keményfánál collonként 1 év a légszáraz állapot elérése.

Ha műszárított, akkor is jó, ha még pihen, stabilizálódik. Én 2 éves természetesen száradt tölgyet használtam. Lehetőség szerint a legjobb minőségű fűrészárut vegyük, az ártöbblet megtérül a kevesebb veszteségben és a jobb megmunkálhatóságban – no meg a jobb végeredményben. Barkács-áruházi fa nem alkalmas hajóépítésre! A vörösfenyőm friss műszárított anyag, a három rétegből ragasztott tömör árboc 5 hónap alatt kb. 2 cm-t vetemedett a 4,7 m hosszon.

Lakk:

Újabb hitviták területe. Nem vagyok márkaőrült, higgyétek el. Mégsem emeltem le a barkácsbolt polcáról az első „csónaklakk „ feliratú dobozt. A kínálat hatalmas: 1K, 2 K poliuretán, olajalapú stb., mindenki döntse el, mi kell neki. Ami nekem a legrokonszenvesebb, a tiszta olaj, van ilyen a Biopin-nek is (hajóolaj). Őszinte leszek: nem mertem kipróbálni. Következő az Ovatrol-Deks Olje termékek, állítólag elég jók. Környezetbarátok, figyelem! A francia Le Tonkinois tiszta lenolajból főz tengerészeti (marine grade) hajólakkot. Gyáva vagyok, ezt sem mertem kipróbálni. Különféle megfontolások alapján 1 K poliuretán mellett döntöttem. A gyártó szerint rugalmasabb, mint a 2K, könnyebben javítható, egyszerű a felhordása, de nem olyan szép, mint a hagyományos olajalapú lakkok. Egyszóval kompromisszum az ausztrál ’International Compass’ nevű lakkja, ezt tartja a kereskedőm.

Ebből a lakkból a 2,5 L doboz 72 Euróba kerül.

Az angol Classic Boat-nak van egy igen tanulságos lakktesztje a neten, érdemes rákeresni.

Egyéb felszerelések, vasalatok, csigák, kötelek:

Gyönyörű kütyüket lehet venni sok pénzért, de sok minden elkészíthető házilag. Amit lehet, megcsinálok én, amit nem tudok, azt megveszem. Csigákból jól illik a tradicionális hajókhoz a Tufnolból készült, robusztus, szerény külsejű, van azonban, aki a drágább hi-techet szereti.

Tufnol csigák a német Toplicht cégtől szerezhetőek be.

Vitorla:

A vitorlát szakemberrel varratom, ára 125000 Forint, plusz ÁFA.

Környezetvédelem:

Számomra igen fontos szempont a környezetvédelem. Lehet, hogy ez kissé nevetségesen hangzik ebben az esetben, amikor csupa mérgező, környezetkárosító anyagot használok fel az építéshez. Ha már nem tudok tömör fából carvel palánkozású, fenyőszurokkal tömített hajót építeni, annyit tehetek, hogy a hosszú élettartam érdekében a lehető legjobb minőségben építem meg. Egy gyenge lakkozást lehet, hogy néhány évente le kell csiszolnom és újrakennem, míg egy 6-8-10 rétegű minőségi lakkal sokkal tovább húzom. Továbbá megfelelően kezelem a hulladékokat, oldószereket, vegyszermaradékokat.

Szerszámok:

Állítólag minimális szerszámkészlettel is meg lehet építeni egy hajót, de minél több, és jobb szerszámod van, annál precízebben és gyorsabban dolgozol.

Alapvető asztalos szerszámokra szükség van és legalább néhány kézi kisgépre. Ha olyan hajót építünk, amelynek viszonylag sok és bonyolult tömörfa alkatrésze van, szükség lesz néhány spéci szerszámra:

- több darab borotvaéles, jó minőségű asztalos véső - Stanley, Stubai, Bahco

- sáskaláb

- gyaluk : simítógyalu: pl.: Stanley No. 4 vagy 5; párkánygyalu: klinker palánkozáshoz nélkülözhetetlen, pl. Stanley No. 90; laposszögű marokgyalu: a legtöbbet használt gyalum- Stanley 60 ½; esetleg hántológyalu egyenes és íves talppal.

Pillanatszorítóból sosem elég!

Rengeteg hasznos segédeszközt el lehet (és kell is) készíteni házilag, erről majd részletesen

nb

Szakirodalom:

Amit én használok:- Becske Ödön KISHAJÓK

- Iain Oughtred: CLINKER PLYWOOD BOATBUILDING

- THE GOUGEON BROTHERS ON BOAT CONSTRUCTION

- WOODEN BOAT MAGAZINE

Mennyi idő?

A tervezők a terven általában föltüntetik a becsült építési időt is. Ezek nagyon optimista becslések és rendszerint profi építőkre értendőek. A Ness Boat tervezője 240 órát ad meg, hozzátéve, hogy amatőrök nyugodtan számíthatják a dupláját. Beszéltem egy profival, aki 340 óra alatt építette meg, én a jelek szerint valahol az 500-550 körül leszek. Ehhez még annyit, hogy néhány segédeszközt, sablonokat, egyebet, a szükségesnél jóval nagyobb ráfordítással készítettem el, arra gondolva, hogy további hajók építésénél is felhasználhassam őket. Ez időrabló. Emellett sokat óvatoskodtam, hogy a nagyon drága anyagot nehogy elszabjam – ez is sok időt emészt. Végül, a tölgyfám inkább volt másod, mint első osztályú, ezért nagyon sokat kellett toldanom. A nettó munkaórákat írom, tehát a fejvakarással eltöltött sok idő nincs beleszámolva.

Tovább