Business Joomla Themes by Justhost Reviews
  • Gyönyörű, házilag is megépíthető, nagy teljesítményű hajók
  • Amatőr Hajóépítők Éves Találkozója
  • Egyszerű hajóépítő technológiák
  • Építési útmutatók megrendelése
  • Projektek
Magyar nyelvű, részletes
építési útmutatók amatőr
hajóépítők számára.
Csatlakozz a Fórumhoz! Tedd
fel kérdéseidet, és konzultálj
tapasztalt hajóépítőkkel.
Mutasd meg saját kezűleg épített
hajódat a nagyvilágnak!
Regisztráld a Hajóregiszterbe!

Három szezon az OZ Goose-zal

Készült: 2019. november 08. péntek Írta: csaba_admin

2017-ben építettem meg a WasserTrabi Kombi névre hallgató OZ Goose vitorláshajómat. Az elmúlt 3 szezonban rengeteget vitorláztam vele mindenféle vizeken és szélviszonyokban. A tapasztalatok alapján bátran jelentem ki, hogy a Goose egy sokoldalú stabil, biztonságos családi, oktató de akár verseny vitorláshajó, amelyet bárki képes megépíteni, és élvezetesen, biztonságosan használni.

Számomra ez a hajó képességeimnek és igényeimnek teljes mértékben megfelel. Érdekes módon a hazai közösség tagjai közül rajtam kívül csak egy valaki vállalkozott egy ilyen hajó megépítésére, pedig megéri, nekem elhihetik.

A három szezonon keresztüli hajózásomat még öt előzte meg egy másik hajóval, az OZ Racerrel. A két periódus között volt két év szünet, amely egy szerencsétlen borulás utáni bizonytalanságból eredt. Éppen ezért számomra a 2017-es vitorlásszezon szinte kezdőként indult. Szerencsére akadt olyan tapasztalt hajós barátom, aki segített és néhányszor közös hajózások alkalmával tanítgatott a technikás és biztonságos vitorlázásra. Oktatásra egyébként nagyon jól alkalmas ez a hajó, mert két ember könnyedén elfér egymás mellett, miközben a tapasztalt hajós magyaráz és tanítja a kezdőt. Végül a segítők türelme, a hajó stabilitása és jó teljesítménye miatt hamar kialakult bennem újra a biztonságérzet; a szezon végére pedig már a határokat is elkezdtem feszegetni.

Az első verziós árboc egy kiszuperált szörf alu-árboc volt (lásd lent jobb oldalon), amely nagyon könnyű és hajlékony volt. A hajlékonyság miatt erős szélben a lugger vitorlából el is engedte a szelet, de ez akkor még jól jött, később viszont már igényeltem a nagyobb sebességet, ezért úgy döntöttem, hogy az építési útmutató által is javasolt üreges-szögletes árbocot (lásd lent bal oldalon) fogom használni, amely bár kissé nagyobb súlyú, mint az alu-árboc, viszont elég merev, ezért nagyobb sebesség elérését teszi lehetővé. Az árboc egyébként szabadon mozog, csak a kötélzet rözíti a hajóhoz, magát a rudat 4 db lambériából ragasztottam össze, és kerekítettem le, belül pedig bizonyos közökkel merevítő blokkok vannak, illetve kívül is van rajta egy kis üvegszövet erősítés. Az évek alatt egyszer sem mutatott gyengeséget, pedig nem volt kímélve.

A lugger vitorla végig ugyanaz maradt (eredetileg az OZ Racerhez lett házilag varrva spinakker anyagból), és nem is volt szükség új készítésére, mert tökéletesen megfelelt. Bár beszereztem a szükséges mennyiségű Dacron anyagot, úgyhogy a télen lehet, hogy végül mégis megvarrok egy még jobb vásznat. A sárga vitorlájú hajót sokan látták, és szinte már ismert is lett egyes vizeken (de erről később). A lugger vitorla egyébként egy remekül működő, hagyományos típus, amelyet amatőröknek kifejezetten ajánlanak, mert elkészítése könnyű, használata során pedig 1-2 állítási lehetőségnél többre nincs szükség, valamint remekül reffelhető – bár erre nem igazán került sor még a legerősebb szelekben sem. Az állítási lehetőségek a cunnigham (down-haul, lefelé feszítés) és a vitorla alsó élének feszítésében ki is merül. A cunningham egyébként nagyon fontos főleg erősebb szélben. Az alba beépítése még egy lehetőség, amellyel a vitorla ívét tudom csökkenteni/növelni akár menet közben – a tervek szerint következő szezonban kipróbálom.

Erősebb szélben és hullámos vízben derült ki, hogy a hajó éles menetben, élére állítva (azaz a saroklécet gerincként használva kb. 45 fokos szögben döntve) nagyon jól és gyorsan megy és nem igen zavarják a hullámok, viszont az is kiderült, hogy raumban (háromnegyedes szélben) 30 km/h szélsebesség fölött a hajótest siklásba jön, és komoly sebességre képes. Enyhébb szélben a hajó minél inkább vízszintesben tartása hozza a leghatékonyabb haladást. Erős hátszélben pedig szinte ki kell ülni a fartükörre a hajóorr túrását elkerülendő.

A hajó stabilitása nagyon jó, de mint minden jolléval, ezzel is fejre lehet állni. Boruláskor a hajó nagyon könnyen visszaállítható az uszony segítségével, arra ráállva, és az utastérben szinte egy csepp víz sem marad. A borulások fő oka a sott-kötél beakadása különböző helyekre (pl.: az utas nyaka, kormányrúd) főleg halzolás során. Velem a három szezon alatt egyszer fordult elő – lásd videó, 1:52-től – pedig többször is 50-60 m/h-s széllökésekkel tarkított szélben csapattam.

A hajót sokáig (kompakt méretű) autó tetején, csomagtartón szállítottam gond nélkül, de idén nyáron egy gondatlan rögzítés miatt sajnos leesett menet közben. Szerencsére baleset nem történt, de a hajó és az autóm motorháztetője is megszenvedte az esetet. Azóta egy könnyű utánfutóval szállítom a Goose-t, mert arra feltenni is könnyebb (pontosabban azon tárolom a hajót, amikor nem használom). A tetőcsomagtartóra felrakáshoz mindig szükségem volt segítségre, ami nem volt kéznél állandóan. Szóval a tetőn szállítás abszolút működik, de nagyon gondosan kell a hajótestet lekötni, valamint a segítő kéz sem árt.

A fenti incidens során a hajó kicsit összetört, de nagyjából egy órás munkával ki tudtam javítani. Az évek során többször voltak kisebb sérülések a hajón (kikötőnek koccanás, karcolások, leejtés stb.), de ezeket mindig nagyon könnyen javítottam. Ezt a lehetőséget nagyon kedvelem az amatőr építésű rétegelt lemez - epoxi kompozit hajókban. A javítás és a fejlesztés/változtatás mindig egyszerű és olcsó. Ennek komoly innovációs potenciálja van, mert a legvadabb ötleteket is meg lehet valósítani, ha nem sikerül, akkor meg egyszerűen visszacsinálni az egészet. A karbantartási igény nagyjából kimerül abban, hogy pár évente végzek egy csiszolást és epoxizást. Persze azért erre a hajóra is vigyázni kell, ami megfelelő használat mellett egy életen át is szolgálhat. Az én hajóm sorsát inkább az fogja meghatározni, hogy előbb-utóbb úgyis építek egy másikat.

A hajó szögletes formája és kissé furcsa kinézete miatt nem túl elismert, még az amatőr hajóépítő körökben sem. A Fülöp szigeteken élő Michael Storer (aki a hajó tervezője), viszont megtalálta a hajótípus tömeges elterjesztésének módszerét, méghozzá az alacsonyabb jövedelmű, de vitorlázni és versenyezni vágyó közösségeken keresztül, akik minimális anyagi hozzájárulásuk mellett leginkább lelkesedésüket és munkájukat voltak készek befektetni a vitorlázás örömének megtapasztalása céljából. A módszer működik, és szerintem hazánkban is lenne létjogosultsága. A Fülöp-szigeteki jó példáról itt írtam részletesen még két éve, de azóta a hajóflotta száma megtöbbszöröződött és komoly tengerészeti iskolák is OZ Goose flották építésébe és használatába kezdtek, valamint az országban formálódik egy igazi rendszeres, nemzeti Goose regatta verseny-sorozat intézményesülése is.

Az OZ Goose-zal már voltam a budapesti és a balatoni Boat Show-n is, valamint számos alkalommal mutattam meg a vitorlázás iránt érdeklődő közönségnek máshol is. Ezen kívül megjelentünk az Aqua és a Vitorlás magazinokban is. A fogadtatás mindig vegyes volt. Az elismerés mindig akkor érkezett, amikor a hajó a vízen mutatta meg képességeit. Nem egyszer fordult elő, hogy neves vitorlás szaktekintélyek nyilatkoztak elismerően. Évek óta versenyeken is igyekeztem elindulni (pl.: Svert Kupa). Komoly helyezéseket még nem sikerült elérni, de a középmezőny legtöbbször összejött. A Goose felveszi a versenyt a Kalóz, Finn és Lézer típusú hajókkal is, de ez sokban függ a szélviszonyoktól és a hajós tudásától is. A legélvezetesebb nyilván az lenne, ha sok ilyen hajó versenyezhetne, mint ahogy a Fülöp szigeteken is történik, de arra még várni kell. A 2019-es Budapest Boat Show idején a MVSZ elnökével dr. Kollár Lajossal beszélgettem arról, hogy az OZ Goose akár még az utánpótlás-nevelésben is hasznos lehetne, mert minimális összegből jó teljesítményű, és oktatásra is alkalmas hajóflottát lehetne létrehozni, így áthidalni a gyerekek Optimist-es tanulása és a felnőtt vitorlázás közötti folytonossági hiányt. Tekintve, hogy a módszer már validálva van (lásd fülöp-szigeteki közösségi vitorlásflották), egy próbát talán megérne.

Remélem a jövő szezonra megépül még egy-két OZ Goose és lesz lehetőségünk rendszeresen együtt vitorlázni. Az Amatőr Hajóépítők Közösségében már kialakult egy kis csapat (kb. 10 hajós különböző hajókkal), akiknek van igénye és lehetősége is rendszeresen együtt hajózni (Velencei tavon, Tisza tavon és a Balatonon). A jövőben a vízi jelenlétünkkel igyekszünk tovább népszerűsíteni a házilag épített hajókat és a vitorlázás örömét.

írta: Mezei Csaba

Az OZ Goose adatlapja

A hajó építése

Az építési útmutató megrendelése